Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Borsa Béla : Reneszánszkori ünnepségek Budán
24 BORSA BÉIA hatjuk, hogy első elkápráztató megjelenése után az évek folyamán sok tekintetben elhajlott menyasszonykori elhatározásától. Hans Seybold még az elragadó menyasszonyt és a fiatal hitvest látja benne. Gyönyörű ékszereiről, haj díszeiről, választékos ruházatáról részletesen ír, arcvonásait is megnyerőnek látja : »Haja barna, szeme fekete. Arca barnás színű, sem rövid, sem hosszú, éppen a legaranyosabb. Szája piros és állandóan kedves mosolyra nyílik.« 31 ) Megjelenésével és magatartásával meg akarta nyerni a királyban a vallásos ember bizalmát, részt vett vele minden vallásos gyakorlaton, ki akarta fejezni nagyrabecsülését a magyarság iránt, mély buzgalommal könyörgött a fehérvári királysíroknál, s a budai körmeneten a Szendrő alatt elesett magyarok hozzátartozóival együtt kérte Isten segítségét a török ellen. Megnyilatkozott benne a gyöngéd, férjét féltő nő lelkülete is : elvonult az ablaktól — ahol addig állt — amidőn férje lovagi tornára indult. Megmutatta művészetét a táncban és méltóságát az ünnepélyes alkalmakkor. Beszédének kedvességével, szellemességével le tudta kötni környezetét, finomította lelkivilágukat, csillapította ösztöneiket. Föllépését mindenki utánzásra méltónak találta, úgyhogy a szép szeretetének új korszaka kezdődik Beatrix-szal ; Íratlan erkölcsi, társadalmi és esztétikai törvények önként elfogadott világa honosul meg Buda új úrnőjének nyomán. Szépérzékét megbecsülte férje is, akit feleségének egyénisége mind erősebben kötött le és boldogított. VENDÉGEK. Azok az ünnepségek, amelyeknek a német író Mátyás és Beatrix esküvőjekor szemtanúja volt, legteljesebben mutatják Mátyás reneszánszszellemét. Egy autokrata uralkodó szépérzéke nyilatkozott meg bennük, aki nem tekintette a költségeket, hogy hatalmának méltó dekoratív keretet adjon. Ez sikerült is neki. Ünnepélyeinek pompája felülmúlja a képzeletet, tervei csak olyan ember fantáziájában teremhettek meg, aki ebbe az életszemléletbe beleszületett, aki a személyi erőfeszítést mint atyai örökséget hozta magával. Különösen a felvonulásokat szerette. Ezek egész ceremóniájukban azokhoz az olasz diadalmenetekhez hasonlítottak, amelyek pénzben, pompában, gyakran bizarrságukban a római triumfusokat is felülmúlták. A budai bevonulás a következőképpen folyt le : Elől lovagolt a főpapság, ezt követte egy hatalmas processzió az oltáriszentséggel. Ezután pompás öltözetű vértesek, céhek küldöttsége, lovas dobosok és trombitások, majd testőrök, végül ékes öltözékben a király és a királyné lóháton. A csillogó menetet fogatok, fullajtárok zárták be. Az uralkodót idegen és magyar egyházi és világi előkelőségek vették körül. Legtöbben a magyar érdekszférából, a környező államok fejedelmi udvaraiból jöttek. Megjelent Kristóf bajor, Frigyes lignitzi, János ratibori és Miklós oppelni herceg, Eberstein Bernát gróf, Miltitz Henrik lovag, Hinco és András herceg Csehországból, a nápolyi király fia, Beatrix fivére,
