Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Borsa Béla : Reneszánszkori ünnepségek Budán
RENESZÁNSZKORI ÜNNEPSÉGEK BUDÁN 19 országgyűlés színhelye is, ott laknak az összes főurak, közjogi méltóságok: a nádor, az ország főkapitánya, az országbíró, a tárnokmester és a többi zászlósúr. 14 ) Palotáik kiszorították helyükből a régebbi telepesek szegényes, jobbára még favázas házait, a régi törzsökös, többnyire iparos és kereskedő polgárság pedig a várhegy tövében elterülő, a felső várossal csak lazán összefüggő külvárosokba szorult. Budavár arisztokrata színezetét öltött. Ez az átalakulás annál gyorsabban mehetett végbe, mert IV. Béla óta az ott élő német lovagok mindig külön osztályt alakítottak és a polgárság fölött érezték magukat. A XV. században maguk is megmagyarosodtak, életmódjukban a magyar nemességhez alkalmazkodtak, fényűzésben a királyt követték és ezzel betetőzték az arisztokratizalódas és megmagyarosodás folyamatát. Ezt a folyamatot szinte lépésről-lépésre kísérhetjük, így például Onwein Péter, aki 1435-ben a németek sorából lett bíró, 1445-ben, amikor másodszor is megválasztották, Bornemissza Péternek is írta magát, utódai pedig csak a magyar nevet használták. Ennek a nagyjelentőségű belső átalakulásnak közvetett előmozdítói a papok és a szerzetesek is. Az arisztokratikus életszemlélet ugyanis mindig magasabb célok felé tekint : legmagasztosabb célokat az Egyház tűzött ki, a megvalósításukra vezető utakat pedig papjai egyengetik. Ezért lett a papság az arisztokratizalódas önkéntelen előmozdítója, a lelkiatya a főrangú házak gyakran szellemi irányítója. A főrangúak kegyes cselekedetei közé tartozik az Egyház fiainak anyagi támogatása, ezért keletkeztek főrangú központokban, tehát Budán is nagy számban szerzetesházak és templomok, amelyeket uraink adományaikkal és alapítványaikkal elhalmoztak, gazdagítottak. Papjaink nagymértékben segítették elő Buda megmagyarosodását. Ennek tanúbizonysága IX. Bonifác pápa 1491-i bullája, amely a budavári Mária Magdolna-, ma a helyőrség templomát, valamint az alsóváros Szent Péter-plébániáját a budavári németek számára épített Nagyboldogasszonyegyháznak rendeli alá, többek között azzal a megokolással, hogy a nevezett két plébánia papjai magyarul prédikálnak, holott németek is laknak területükön. Ennek az ítéletnek nemcsak hogy foganatja nem lett, de a két plébánia csakhamar azután még az addig köteles egymárkányi ezüst évi lefizetése alól is felszabadult. Ez a bulla utal Budavár lakosainak elhelyezkedésére is. A magyarok a mai helyőrségi templom, a németek pedig a Nagyboldogasszonytemplom környékén telepedtek le. Szigorú elkülönülésről azonban a terület kicsinysége miatt sem beszélhetünk. A rendházak lakói is nagyrészt magyarok, akik Buda és Pest környékének lakosságából kerültek ki. Ezt semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az a jegyzőkönyv, amely Margit királylány szenttéavatási pőréről szól (1510). Az ott fölsorolt 110 tanú közül 107 vallott magyar nyelven, 2 latinul és csak egy németül : Károly vitéznek, a király képében való bírónak Budavárban lakó unokahuga, Ágnes. — A szerzetesek a nép oktatói, gyóntatói, lelki vezetői, ugyanakkor orvoslással, gyógyszerek készítésével stb. foglalkoztak. E működésük közben a magyar nyelvet használták, terjesztették. így magyarosító hatásuk nagyjelentőségű.
