Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Seenger Ervin : A fővárosi templomépítészet stílusváltozása 1892—1932 között

258 SEENGER ERVIN például nemcsak a stílust, hanem a bizánci liturgiát is megtartották és mégis római katolikusok. Ezen az alapon nemcsak a Szent Márk-székesegyháztól, hanem nagyon sok más római, itáliai és egyéb országbeli katolikus templomtól kellene a római katolikus jelleget elvitatnunk. (Egyébként is, ha az illetékes tényezők annyira a szívükön viselték volna a templom katolikus jellegét, nem lett volna 1902-ben, tehát két évvel a felszentelés után, oka Hock János akkori plébánosnak arra a panaszra, hogy a templomnak nincsen keresztút ja. »Laikus ember is belátja, hogy egy katolikus templomból . .. nem hiányozhat sem a Megváltásra emlékeztető szent Keresztnek. .. ábrázolása, sem a boldogságos Szűzanyának képe vagy szobra...«) Rechner Ödön tervét tehát elutasították. Pedig, ha ez megvalósul, fővárosunk olyan templommal gazdagodik, mely ha szépségében nem is, de eredetiségében és stílusalkotó jelentőségében egyedülálló lett volna, megelőzve újszerűségben Wagner Ottó bécs-steinhofi templomát is (1906), ahol a művész ugyancsak új formát és anyagot alkalmazott. Mai szemmel nézve Iyechner tervét —• és kérdés, vájjon jogosult-e ez a szempont — a terv otrombán, és zsúfoltságával pöffeszkedően hat. 1893 januárjában Iyechner Ödön új tervet nyújt be. Ez a terv most már figyelembe veszi a mérnöki hivatal alapelgondolását — a »csúcsíves stylben« építendő templomot. Ezt 255.578 forintból fel is lehetne építeni. Kauser János, Bernardt Győző és Freund Vilmos bizottsági tagok mint felkért szakértők pártolják is az új tervet, úgyhogy a tanács Lechnert most már arra utasítja, hogy a tervet részleteiben is dolgozza ki. Ugyanez év májusában kerül sor a templom helyének a kijelölésére. Rechner két megoldást javasol : az egyik szerint a templom a Bánya-tér egyik (nyugati) oldalával párhuzamosan épülne, a másik szerint a tér átlójában állana. A mérnöki hivatal ezt az utóbbi javaslatot fogadta el. 1894 március 21-én kötik meg Iyechner Ödönnel a szerződést és 2000 forintot utalványoznak a részére. Április 15-énkezdik meg az építkezést, május 4-én pedig már az alapozási munkálatokhoz is hozzákezdenek. Június 12-én a szentély alatti sekrestyefalban elhelyezik a templom alapkövét. A szertartást Bogisich Mihály prépost-plébános végezte. Most különféle nehézségek miatt azonban a munka megakadt. Egyrészt a rendetlen anyagszállítások miatt, másrészt pedig a készülő ezredévi kiállításhoz annyi munkásra volt szükség, hogy ez is fennakadást okozott a templom építkezésénél. Szabó János vállalkozó októberben be is szünteti a munkát. 1895 decemberében Benedikovics Károly plébános azt indítványozza, hogy a templomot Szent Lászlóról nevezzék el, mert a főváros templomai közül eddig még egyet sem neveztek el magyar szentről. A munka közben újra megindult, és 1896 június 27-én, Szent Iyászló napján meg is tartották a falegyen-ünnepelyt, a következő év augusztus 11-én pedig Bogisich Mihály с püspök felszentelte a keresztet. A templom építését ezzel be is fejezték. A templom történetének következő szaka a berendezés kérdése volt. Eredetileg ugyancsak Iyechner Ödönnek kellett volna a templom berendezését is megterveznie, ő azonban a megszabott határidőt nem tudta volna betartani, és így a tanács Tandor Ottó műegyetemi tanárt bízta meg ezzel a munkával. Száz művész (építész, szobrász és festő) erre beadványt intézett a tanácshoz azzal a céllal, hogy a berendezéssel is Lechnert