Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Seenger Ervin : A fővárosi templomépítészet stílusváltozása 1892—1932 között

A fővárosi templomépítészet stílusváltozása 1892-1932 között. (A budapest-kőbányai Szent László-plébániatemplom.) Célunk az, hogy rávilágítsunk arra a stílusváltozásra, amely fővárosunk templomépítészetében a XIX. század utolsó és a XX. század első három évtizede alatt végbement. Ezt a stílusváltozást a legtisztábban akkor látjuk, ha a kőbányai Szent László- és a városmajori Jézus Szent Szíveplébániatemplomot hasonlítjuk össze. Vázoljuk a kőbányai templom építéstörténetét és részletesebben a berendezés tárgyait, hiszen egy stílus műalkotásokban valósul meg. A képzőművészeti stílus keletkezésének időpontját általában nem állapíthatjuk meg, mert a stílus szerves fejlődés eredménye, és így tulajdonképpen nem is beszélhetünk időpontról, hanem inkább tartamot kell mondanunk. Egyébként egy stílus több különböző helyen is keletkezhetik. Jól láthatjuk ezt pl. a román stílus esetében, amely különböző kutatók szerint más és más helyen keletkezett. (Egyesek szerint a XI. században a Como-tó vidékén, mások szerint már az V. sz.-ban Szíriában, stb.) Ez a térbeli és időbeli bizonytalanság azonban csupán általánosságban érvényes, hiszen egyes esetekben meglehetősen pontos adatokat ismerünk egy stílus keletkezésére vonatkozólag. Tudjuk például azt, hogy a korinthusi oszlopot először Iktinos alkalmazta annak a templomnak a cellájában, amelyet Apolló tiszteletére építettek Phigalia község (Árkádia) lakói, a Kr. e. V. század végén. Valószínű, hogy a gótikának első jelentkezése a Saint Denis-i apátság templomának a szentélye, amelyet Sugerius apát 1140-ben építtetett. Az újabb korból meg kell említenünk az 1848-as évet, amikor is megalakult a Préraphaélite Brotherhood ; ez, amint tudjuk, az olasz Quattrocento művészetét, helyesebben annak szellemét akarta visszavarázsolni a XIX. századba. A mi szempontunkból azonban sokkal jelentősebb az 1856. év. Ekkor Eisenachban összegyűlnek a német protestáns egyházak vezetői és azt határozzák, hogy ezentúl a templomépítésnél semmiféle új stílustörekvest nem engednek érvényesülni, hanem csak ókeresztény, román vagy gótikus stílusban szabad a templomokat építeni. 1856 tehát a történelmi, szűkebb értelemben középkori stílusok újjászületésének a hivatalos időpontja.