Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Baraczka István : Buda főváros első törvényhatósági közgyűlésének megalakulása. 1848

BUDA EI.SŐ TÖRVÉNYHATÓSÁGI KÖZGYŰLÉSE (1848) 243 Mint már említettük, Jakobson Károly nem várja be a fejleményeket és a kijelölő választmányba történt megválasztásáról még a május 24-i közgyűlés napján lemond. Ó maga tudhatta legjobban, hogy Achillessarkán érte a támadás, mert két nappal később, május 26-án már a közgyűlés előtt fekszik az 1839. évi pesti tanácsülési jegyzőkönyv 323. számú kivonata, mely szerint »csempészkedés miatt fenyíték alatt lévén« az 1848 : XXIII. t.-c. 6. §-ának első bekezdése értelmében a választók sorából törlik, amiről — talán mintegy elégtételül — a tisztújítási elnököt, Ráth Pétert is értesítik az érdekelttel egyetemben. Ugyanezen év, 1848 június 8-án, a már megalakult törvényhatósági közgyűlésen Jakobson Károly kérelmet terjeszt elő, hogy egy bizonyos, reá nézve sértő közgyűlési határozatot megmásítanának, a közgyűlés azonban »törvényesen keletkezett saját határozatát meg nem másíthatván« a folyamodó kérelmét nem találta teljesíthetőnek. Ha ez a kérelem a választójogától megfosztó közgyűlési határozatra vonatkozik — sem a közgyűlési jegyzőkönyv, sem a fennmaradt iratok nem derítenek rá világosságot — akkor igen érdekes jogesettel állunk szemben. Mindenekelőtt alaposan feltételezhető, hogy Jakobson Károly a jogfosztó közgyűlési határozatot sérelmezte. A jegyzőkönyvek ugyanis azt mutatják, hogy ellene sem a tanácsból és a választott polgárságból álló régi közgyűlés, sem a törvény alapján megalakult törvényhatósági közgyűlés más sérelmes határozatot, sőt a kérdéses időközben egyáltalában semminemű határozatot nem hozott. Ha pedig a törvény rendelkezése alapján megalakult törvényhatósági közgyűlés ellene sérelmes határozatot nem hozott, nincsen alapja annak, hogy törvényesen keletkezett határozatról beszéljen. De még ha hozott volna is, minden jogalapot nélkülöz a törvényhatósági közgyűlés állásfoglalása Jakobson Károly kérelmével szemben, mert nincsen olyan jogszabály és nincsen a törvényhatósági közgyűlés határozatképességét megkötő olyan rendelkezés, amely kimondaná, hogy a közgyűlés által hozott határozatok a közgyűlés által meg nem másíthatok. Jogában állott a közgyűlésnek a kérelmezőt elutasítani, de az elutasítás indokolásában — saját hatáskörét ok nélkül megszorítva — vétett a szabatos okfejtés ellen. Az említett, inkább kísérletnek nevezhető zavaró körülmény leszámításával Ráth Péter választási elnöknek és munkatársainak a törvényhatósági közgyűlést előkészítő munkáját semmi sem hátráltatta. A tisztújítás május 27-én, az Országháza nagytermében megkezdődhetett. A tisztviselők közül — a törvény 15. §-ának értelmében — a polgármester, főbíró, főkapitány, alkapitány, jegyzők, tiszti ügyész, levéltárnok, telekbíró, számvevő, tiszti főorvos, fősebész és a főmérnök tisztét választás útján töltötték be. A tisztviselők választásában a népképviseleti elv alapján minden választójoggal rendelkező budai lakos résztvehetett. Szabad elhatározásukat nem korlátozta, hanem csak irányította a kijelölőválasztmány hármas jelölése. A tisztviselő választás rendjét és szabályait a Ráth Péter elnökletével működő 76-os választmány állapította meg. К szerint a kijelölőválasztmány már a választást megelőző napon nyomtatott példányokban kiosztotta a választók között azoknak a jelölteknek névjegyzékét, akik valamelyik állás elnyeréséért pályáztak. A választók a kinyomtatott névjegyzékek alapján már eleve állást foglalhattak a megválasztandó személyt illetőleg, 17*