Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Baraczka István : Buda főváros első törvényhatósági közgyűlésének megalakulása. 1848

BUDA ElySŐ TÖRVÉNYHATÓSÁGI KÖZGYŰLÉSE (1848) 241 azonban semmit sem von le a törvény értékéből a népképviseleti elv érvényesülését illetőleg. Az elv érvényesülése ugyanis az adott körülmények között nem nyilvánulhatott számszerű eredményekben, hanem sokkal inkább a régi keretek megbontásában, az átalakulás lehetőségének megteremtésében. Ebben a tekintetben a törvény elérte célját, hiszen maga a polgárság élt az alkalommal és új jogcímeken kérte választójogának megállapítását. A népszámlálás eredménye alapján Buda a nagyvárosok közé tartozik, minthogy lakosainak száma meghaladja a 30.000-et (4. §). Nagyvárosokban a képviselőtestület legalább 157 tagból áll (21. §). Ehhez a 157 képviselőhöz a 30.000-nél több lelket számláló nagyvárosok minden 30.000-en felüli 800 állandó lakos után még egy-egy képviselőt választhattak (22. §). A törvény azonban nem rendelkezik világosan abban a tekintetben, hogy vájjon minden megkezdett 800 lakos után választható-e egy-egy képviselő, vagy csak a teljes 800-as csoportok után küldhetett-e egy-egy képviselővel többet a város közönsége a törvényhatósági közgyűlésbe. Talán éppen a törvény kevésbbé szabatos rendelkezése az oka annak, hogy Budán is a 30.000-en felüli 8703 állandó lakos után majd 11, majd 10 képviselővel számolnak. Reánk maradtak Ráth Péter választási elnöknek a képviselőválasztásokra vonatkozó fogalmazványai, és mind ezekben, mind a közgyűléshez benyújtott jelentésében az országúti kerületben 19 képviselő megválasztásáról tesz említést, viszont amikor ugyanebben a jelentésében felsorolja névszerint a képviselőket, már csak 18 nevet közöl a közgyűléssel. Végeredményben tehát a 8703-as maradék után csak 10 képviselőt választottak, és így Buda főváros törvényhatósági közgyűlésének 167 képviselőtagja volt. Minthogy a törvény 15. §-ában kimondja, hogy a tisztviselők választása — ellentétben a képviselők választásával — kijelölés »közbejöttével« történjék, a május 20-i közgyűlés gondoskodik a 12 tagú kijelölőválasztmány megalakításáról. A kijelölőválasztmány tagjait az összes választók sorából kijelölés nélkül választották. Ez a választás szavazati bárcákkal történt olyképpen, hogy a választók mindegyike a szavazati bárcára felírta annak a 12 egyénnek a nevét, akik iránt legnagyobb bizalommal viseltetett. A ki jelölő választmány tagjait illető szavazati bárcák átvételére és a szavazatok feldolgozására 9 tagú választmányt küldenek ki. E választmány működésének helyéül az Országháza nagytermét, idejéül pedig május 22-ét jelölték ki, amely napon délelőtt 9—12 óráig és délután 3—6 óráig minden választó leadhatta szavazati bárcáját. Aki a megjelölt időben és helyen a szavazati bárcát leadni elmulasztotta, kimaradt a kijelölőválasztmány választásából, mert a később leadott szavazati bárcákat nem fogadták el. A tisztújítás idejéül még az április 26-i közgyűlés május 22-ét tűzte ki. Az előkészületek azonban a választmányok legnagyobb munkakészsége és igyekezete ellenére sem nyertek a kívánt időre befejezést. Jelentős késedelmet a tisztújítás mégsem szenvedett, mert a május 20-i közgyűlés már május 27-re kitűzhette a választásokat. A törvényhatósági közgyűlés képviselőinek választását közvetlenül a tisztviselők megválasztása utáni időre vették tervbe. A Buda városa 17. Tanulmányok Budapest múltjából X.