Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Gárdonyi Albert : Régi budavári házak

10 GÁRDONYI ALBERT tarii regie maiestatis vicinari dinoscitur), eladta ugyanazon Bakócz Tamásnak és az oklevélben felsorolt rokonainak. A nevezett Olasz-utcai házat pedig Bakócz Tamás 1482 augusztus 22-én vásárolta meg Rozgonyi László nándorfehérvári kapitánytól, s ha most a péterváradi ciszterciták Szent Pál-utcai házának hátsó része határos volt a Bakócz Tamás Olasz-utcai házával, akkor az Olasz-' és Szent Pál-utcáknak egymással párhuzamosan haladó, szomszédos utcáknak kellett lenniök. (V. ö. Pataki Vidor : A péterváradi ciszterciek a középkori Kelenföldön. Klny. a Cisztercita Rend budapesti Szent Imre-gimnáziumának 1941—42. évi évkönyvéből. Budapest 1942. 38—39. 1.) Ez ellentétben áll azon régebbi megállapításommal, hogy a középkorban nem a Szent Pál- és Olasz-utcák, hanem a Szent Pál- és Mindszent-utcák voltak szomszédosak. (Tanulmányok Budapest múltjából IV. köt. 75.1.) Megállapításomat pedig a budavárosi tanács 1457 november 4-i oklevelére alapítottam, amely szerint a budai Vár északi végét elfoglaló Szombat-téren (in foro sabbati) álló házzal a Mindszent-utcai oldalon a veszprémi püspök háza (in vicinitatibus domo rum reverendi in Christo patris domini episcopi Vesprimiensis a parte platée Omnium Sanctorum), az Olasz-utcai oldalon pedig a Kapi János háza (Johannis Kapi a parte platée Italicorum) volt határos. Ugyanazon megállapításomat továbbá János király 1536 január 15-én kelt oklevelére alapítottam, mely szerint a Szombat-téren álló másik ház egyik kapuja a Szent Pál-, másik pedig a Zsidó-utcára nyílott. (Domum lapideam in civitate nostra Budensi in loco Zombathel existentem, cui ab una domus circumspecti Alberti Ethyeky, ab alia verő partibus domus providi Naghmendel vicinari dinoscitur, cuius quidem domus una porta ad piateam Sancti Pauli, altera verő ad piateam Judeorum patent.) Hzekből az adatokból azután arra következtettem, hogy a Szombat-tértől kezdődően négy utca indult délfelé, melyeket a mai Úri-, Országház-, Fortuna- és Werbőczy-utcákkal azonosítottam. Az azonosítás annyiban helytálló volt, hogy ezek az utcák valósággal a középkori Olasz-, Mindszent-, Szent Pál- és Zsidó-utcáknak feleltek meg, csupán a sorrend tekintetében nem voltak okleveles támaszpontjaim, s ezt a támaszpontot most a budavárosi tanács 1483 augusztus 11-i oklevelében sikerült megtalálni, amely oklevél az Olasz-és Szent Pálutcák szomszédosságát bizonyítja. Ezek szerint a mai Úri-utca nem a középkori Olasz-, hanem a Mindszent-utcának felelt meg, a mai Országházutca helyén pedig nem a középkori Mindszent-, hanem az Olasz-utca vonult. Erre mutat különben az idézett 1457 november 4-i és 1536 január 15-i oklevelekben említett utcák sorrendje is, amely a következő volt : Mindszent-, Olasz-, Szent Pál- és Zsidó-utcák, s ezt a sorrendet idézett tanulmányomban figyelmen kívül hagytam. De erre mutat Verancsics Antal magyar krónikájának tanulmányomban idézett (79. 1.) helye is, mely az 1541. évi török megszállással kapcsolatosan a budavári utcákat a következő sorrendben tüntette fel : Mindszent-utca, Olasz-utca, Szent Pál-utca, Zsidó-utca és Ötvös-utca. Ha most a mai Úri-utca a középkori Mindszent-utcával volt azonos, akkor érthetővé válik a zalai konvent 1444 november 30-i oklevelének azon helye is, mely az örmény esi pálosok Mindszent-utcai házát a Szent György-egyház közelébe helyezi, s nem kell e célból a mai Tárnok-utcát a középkori Mindszent-utcával azonosítani.