Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Horváth Gyula : A pesti kolera-lázadás 1831-ben

A pesti kolera-lázadás 1831-ben. A középkor rettenetes járványa, a pestis, már közel egy évszázad óta nem ütötte fel fejét Pest falai között, jóllehet a keleteurópai országokban és a Balkánon még a XIX. század derekán sem szűnt meg teljesen. Helyét a tömegpusztító járványok egy új, addig ismeretlen fajtája, az úgynevezett ázsiai kolera foglalta el, mely Elő-Indián és Perzsián keresztültörve, Török- és Oroszország felől fenyegette Közép-Európát.

1

) Állítólag a lengyelországi felkelés leverésére küldött tatár csapatok hurcolták be szomszédságunkba, úgyhogy hamarosan Galíciába, majd 1831 tavaszán hazánkba is eljutott.

2

) A »ragadványos epemirigy« vagy »epekórság«, ahogyan akkor a kolerát hivatalosan nevezték, főleg a tisztátalan vizek útján csakhamar elterjedt az egész országban. Zemplén, Bereg, Máramaros, Ugocsa, Szatmár és Szabolcs vármegyékben szedte első áldozatait.

3

) Pusztításának hatalmas méreteire jellemző, hogy nem egész egy év alatt mintegy negyedmillió ember esett áldozatul a borzalmas járványnak. A »Jelenkor« kimutatása szerint ugyanis 1832 február 21-ig Magyarországon kolerában megbetegedtek 524.718-an, ezek közül meghalt 229.040 személy ; Erdélyben pedig 3621 megbetegedett személy közül 1427-en haltak meg.

4

) Terjedését egészségügyi zárlattal, kordonok felállításával igyekeztek megakadályozni, de sikertelenül. Az ország kezdetleges közegészségügyi szervezete minden lehetőt megtett, a vármegyei és városi orvosok és a magánorvosok is önfeláldozással végezték munkájukat, de mégis ez a küzdelem kilátástalannak bizonyult, mert a hatóságok nem rendelkeztek megfelelő eszközökkel az országot fenyegető szörnyű csapás elhárítására. Pest vármegye sietve fordult felirattal a királyhoz és »a Napkeleti Epekórságnak a Kárpát Hegyein keresztül lett harapódzásának okáról« írva, Máramaros vármegye rendéit megvádolta kötelességmulasztással.

5

) Egyben javaslatot is tett »az egészségügy felsőbb igazgatásának módja« felől. Azonban az orvosi tudomány akkor még nem ismerte a betegség lényegét, s így a gyógyításra és a betegség továbbterjedésének megakadályozására hatékon}' intézkedéseket tenni nem tudtak. Ennek tulajdonítható, hogy éppen Pest vármegye, az első pesti koleraeset után alig három hét múlva, átiratot intézett Pest város nemes tanácsához, melyben arról értesítette, hogy miután »a más vidékekről érkező Idegenek, a Várost már semmi esetben nagyobb veszedelemben nem ejthetik, mintsem amiilyenben azt lenni szomorúan tapasztaljuk«, a zárlatot megszünteti