Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Rexa Dezső : A Gránátos-utcza és épületei
A GRÁNÁTOS-UTCZA ÉS ÉPÜLETEI 193 Az 1838-ban rommá lett megyeház felépítésére — a közmunka és önkéntes megajánlásokon kívül pénzre s annak hiányában : kölcsönre volt szükség. Az építőmester : Zitterbarth még 1838-ban bemutatja az épület terveit, de még elmúlik egy-két esztendő, mire hozzálátnak az építéshez. Már állott a vezérvármegyéhez mindenben méltó nagystílű curiális háza, de még a költségek egy része kifizetetlen volt, s akkor a nemrégiben megalakult Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól vett fel a vármegye ötvenezer forintot, amit a bank 1849-ben készségesen folyósított is, és a megye e tartozását hamarosan letörlesztette. 50 ) A megyeház újraépülésérőlaz akkori sajtó is megemlékezett. 51 ) Híre ment, hogy Zitterbarth tervet készített és benyújtotta a megyéhez, de általános lehetett annak a tudata is, hogy a vármegye nem hagyja a megroggyant udvarházát egészen összedőlni és éveken át romban heverni, s arról is biztos lehetett, hogy a vármegye nagy apparátusa szükségeli azt az épületet, melynek helyiségeiből kormányozza ezt a kis országnak beillő nagy vármegyét. Az 1841-ben épült új megyeháza az utcának szép képet adott és a városnak is díszére volt. A magyarság fészkének lehetett venni az invalidusok kaszárnyájával szemben, ahol jobbára csak az elkeseredésből katonának felcsapott, vagy a verbuválok nótájától, csárdásától, borától beleszédült magyar legények szíve dobogott magyarul. Az épület a magyar nemzeti történelem egy-egy pillanatában szerepet játszott. Kossuth, Széchenyi, Nyáry Pál, Teleki László gróf, a nemzeti nagy akarások harcosai szólottak gyűlési termében. És ott vetették meg alapját a Lánchídnak, a Nemzeti Színháznak, az első magyar takarékpénztárnak, a vakok intézetének és még sok egyéb, ma is fennálló és áldásosán munkálkodó intézménynek. Kint az utcán, különösen követválasztások alkalmával hemzsegett a nép és leste-várta, hogy a gyakran nagy hullámokat verő közgyűlések és választások mit eredményeznek számára. A megyeháza csendes napjain is érdekes volt errefelé az utcai élet. A hagyományos és világszerte emlegetett pesti port és sárt itt megvasalt rabok söpörték, kaparták. Könnyű dolga volt a vármegyének, az egész nagy, csaknem 200 négyzetmérföldnyi földdarabról mindig került tízhúsz tagbaszakadt férfi ember, akit ki lehetett parancsolni utcatakarításra. Egy a múlt század harmincas éveiben nálunk járt bajor származású műszaki rajzoló, Paur Miksa Félix vázlatkönyvében meg is örökítette a söprő és kaparó utcatisztító rabokat. 52 ) De nem látta meg a megyehaj dukát, akik a rabokat nyomon kísérték és suhogó nádvesszőkkel kergették el a vásott utcagyerekeket, akik a rabokat gúnyolták és bosszantották. De az utcának nemcsak ilyen lehangoló képet nyújtott ez a mindenha területenkívüliséget élvező nagy épület. Főispán-installációk alkalmával a főispánt hatlovas hintó hozta a megye udvarházának kapuja alá, a fogat előtt a megye lovaskatonái vágtattak harsány kürtszóval hirdetve, hogy a megye élére új királyi ember került és az most megy elfoglalni azt a hatalmas bőrös karosszéket, amely a gyülésterem dísze volt, a magyar 14. Tanulmányok Budapest multjábril X.
