Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Clauderné Vladár Margit : A Várszínház története

A VÁRSZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉ 171 folytán egyrészt megcsonkították a karzat mellvédjét, másrészt az orgona párkányzatát díszítő angyalok nem érvényesülhetnek. A magas sípládák fölött elhelyezett angyalok — két-két nagy angyal és két-két puttó — lebegő tartásukkal és széles mozdulataikkal csaknem teljesen elvesznek a templom bolthajtásának félhomályában. A mellvédben elhelyezett középső részben álló hárfázó Dávid, az üstdobot verő és harsonázó angyalok hátulról kapják- a megvilágítást és így csak árnykép hatását keltik. Az orgona mesterét nem ismerjük. Míg az Anna-templomban az orgona szétszedett részeivel zavarja a templom egységes hatását, addig valószínű, hogy a karmelita-templom nagyobb és tágasabb kórusán teljes szépségében kibontakozhatott. A fenti leírásból és az itt közölt képből fogalmat alkothatunk az orgona alakjáról. A kóruson volt még két keményfa lambrida (falburkolat) és két keményfából készült szék. A szószékről és szószék szobrászati díszeiről nincs szó a leltárban. Alkotójuk Bebo Károly szobrász volt, aki 1712 körül született. Születési helyéről, művészi képzéséről semmit sem tudunk. 1740-ben már Óbudán tartózkodott és gróf Zichy Péterné szolgálatában állott, mint szobrász. A karmelita-szószék fából faragott szobordíszeit 1743 szeptember 13 és 1744 február 7-e között készítette el. Ezeknek az elkészítése a perjellel kötött szerződés alapján történt meg (Schoen Arnold : »A budai Szent Anna-templom« 140-ik lap). A szószéket a rend feloszlatása után eladták : holléte ezidőszerint ismeretlen. A templom boltozatára a freskót Falkoner György, az akkori budai festőiskola feje és fia Henrik József festették. Falkoner Henrik József 1708-ban született, szorgalmas tanulás után a legszigorúbb budai szerzetesrendbe lépett be. A szerzetben Fráter Julianus nevet vette fel. Festészetben való jártassága miatt igen kedvelt egyéniség volt. Éppen szerzetesi fogadalma letétele után, mikor működését megkezdte a rendben, fejezték be a templom építését. О készítette a boltozat freskójának tervét, melyet az ő közreműködésével atyja, Falkoner György kivitelezett. Kgy festmény a templomból a ferencrendiékhez került, egy másik az Erzsébet-apácákhoz. (A karmeliták szóbeli közlése alapján.) A karmelita-templom csak 1763-ra készült el teljesen, mivel belső berendezése hosszú évtizedekig tartott. Ugyanezen év szeptember 18-án szentelte fel Zbiskó Károly József püspök. (Dr. Schoen Arnoldnak, a Székesfővárosi Történeti Múzeum igazgatójának szóbeli közlése alapján.) Azonban alig 21 évig működhettek a karmeliták benne. II. József 1784-ben ugyanis a rendet feloszlatta és őket a kolostor és templom elhagyására kényszerítette, berendezéseit eladatta. Ez a határozat a következőképpen szólt : »Előadatván, hogy az osztrák provinciához tartozó karmelitáknak a budai Várban lévő rendháza (moríasterium) kevésbbé szükséges, legkegyelmesebben elhatározzuk, hogy ezen rendház megszüntettessék és annak tagjai a számukra megállapított nyugdíjak mellett, más klastromokba helyeztessenek át, maga az épület pedig nyilvános árverés útján eladassek és annak eredménye feljelentessék.«