Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához

ADA1ÉKOK BUDA ÉS PEST 1684. ÉS 1686. ÉVI OSTROMÁHOZ 149 Bécsbe Buda alól naponta annyi tiszt és katona érkezik, hogy leírhatatlan. Ezek egy csomó oszmánt és asszonyokat is hoznak magukkal, úgyhogy tele van «• velük a város, s ezek majdnem szerencsétlenség okozói is lettek, mert a »Passauer Hoff«-ot föl akarták gyújtani. Azután egy bizonyos gróf Zinzendorf a múlt héten kocsisait és fullajtárjait vidékre szénáért küldte, s melléjük segítségül két oszmánt is adott. Ezek azután a kocsis és fullajtár torkát elvágták, ruháikat magukra öltötték, fölültek a lovakra és megszöktek. Azt is mondják, hogy a bajor választó néhány elfogott oszmánt hajón Mün­chenbe küldött. Ezek viszont a hajósokat a vízbe dobálták és elmenekültek. Erre azután itt kihirdették, hogy Bécsből minden oszmán eltávolítandó. Ámde Kollonits bíbornok erre azt a tanácsot adta, hogy ezeket az oszmán hadifoglyokat Török­országba kell visszaküldeni és értük keresztény hadifoglyokat kiváltani, de hogy annak, aki ezeket megvásárolta, miféle haszna lesz, a fölött lehet gondolkodni. Nem lehet leírni, hogy mennyi itt az oszmán, akiket jobban tartanak, mint a keresztényeket és több szabadságuk is van, úgyhogy a selmák már egy keresztényt sem tisztelnek. Hogy ebből mi lesz, az idővel majd elválik. 111 ) Mentől jobban távolodott az idő Buda bevételének dátumától, annál rövidebb és kevesebb említés történik róla az írásokban. Úgylátszik, Buda elvesztése után az oszmán sietett a dunántúli fontos végvárait erős őrséggel ellátni. így október 8-án a Keszthelyen figyelő tóti Lengyel János Batthyány Ádámnak jelenti, hogy Fehér­várra, Pécsre és Kanizsára »feles lovas török tétetett be«. 112 ) Az oszmánság méltán félt attól, hogy a győzelmes keresztény sereg nem fog Buda bevé­telével megállani, hanem folytatja támadásait az oszmán végvárak ellen, mint ahogy Szeged, Pécs, Kaposvár stb. várakat 1686 őszén el is foglalták, és így némely váruk, mint pl. Székesfehérvár, valósággal lógva maradt a levegőben. Kaposvár még oszmán kézen volt, midőn az itteni hadnagy­ságért már megindult a versenyfutás. Gyenesy Gergely október 13-án Egerszegről levelet intéz Batthyány Ádámhoz, melyben fölkéri, hogy Fülöp György vicehadnagynak, »az ki az budai táboron is volt«, Kaposvár keresz­tény kézbe kertilése esetén juttassa az itteni hadnagyságot. 113 ) Mulatságos epizódja a Buda alatti táborozásnak, hogy gróf Batthyány Ádám trombitása az egész hadjáratot lopott lóval csinálta végig. Később persze az eset kiderült és 1686 december 16-án Némethy Péter ezt megírja Batthyány Ádámnak, jelezve, hogy most már a lopott lovat követelik vissza. 114 ) Batthyány Ádám úgylátszik, csak 1686 december havában került a táborozásból haza, mert ekkor Böjtös István teológiai doktor Grácból azt írja neki, hogy : »Örömmel hallottam a Nagyságod szerencsés és egés­séges viszsza jövetelét a Táborból.« 115 ) Ugyancsak december havában Csányi Bernát közli még Batthyány Ádámmal, hogy Budára bizonyos leveleket kellett sietséggel dirigálni, s ezeknek tartalma az volt, hogy az eszéki hídnál néhány ezer tatár szán­dékozik által csapni és tartományunkat pusztítani és rabolni. 116 ) Nincs kizárva, hogy ezek Székesfehérvár s Buda felé is el akartak jutni, ha ugyan itt még a budai ostrom után maradt valami elrabolni való. Ezzel a Buda ostromával foglalkozó levelek elfogynak és elhallgatnak, úgyhogy az ostrom után néhány hónappal a magyarság látszólag már egész természetesnek tartotta, hogy Buda és Pest most már ismét és vég­legesen magyar kézben van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom