Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához
124 IVÁNYI BÉIyA oltalmát kegyelmes Urunk eő fölséghe. Mire nézue énis Isten engedelmébül táborban szállok houa hamaréb akaruán eszelis Palatinusi kötelességhemet, s-ez szegény haza oltalmához igaz magyari szeretetemet megh mutatnom. Minek okáért akarám ez leuelem által kegyelmedet megh találnom s-tisztem szerint requirálnomis, mihelyen érti mezőben való szállásomat, azontúl minden késedelem nélkül föl kellyen, miuel az veszedelem már eöregbülvén az szükséghez köll magunkat alkalmaznunk, mentül többed magával lehet fül üllyön, s-mutassa megh hogy hazáiát igazán szereti, skészeb szabadságáért düchosséges halált szenvedni, hannem mint az egész világh csuffia, s-ellenséginek prédáia lenny. Nem kételkedvén azért kegyelmed igaz magyarságában, kívánom Isten sokáigh éltesse jo egésségben szerencséssen kegyelmedet. Datum Kismartony die 25 Julii anno 1682. 20 ) A nádor ezen hazafias insurrectionális parancsának nem sok foganatja volt, úgyhogy e fölhívás után a nádor részéről több sürgetés következett, melyekben nagyobb hatás kedvéért fenyegető mumusnak rendszerint a budai vezér és annak sikeres hadi tényei vannak előtérbe tolva. így 1682 augusztus 19-én a nádor Battyhány Kristóffal tudatja, hogy a generális fölkelés tárgyában írt már, »és periculum in mora vagyon és a budai vezér Ónodot megveven és asztat demoliálvan, ment Cassa alá s mostan ászt is löveti«, szükséges tehát hogy kegyelmed a táborba szállást siettesse. 21 ) Úgylátszik, Kristóf erre se nagyon mozgolódott, mire a nádor augusztus 26-án Bécsből már erélyesebb hangú írást küldött. »Csudálkozom — írja — raita, hogy nem tudósít kegyelmed ha Táborban szállot-é már kegyelmed vagy sem, ha mégh oda nem szállott volna kegyelmed, nem tudom mit csinál kegyelmed, talán az utolsó veszedelmet fejére várja; Kassát és Eperjest már meghveötte a Budai vezér, most Lőcse városát obsideálya. A nemes vármegyék is most láttyák, hogy nem kuruczal, hanem törökkel legyen dolghok, azért csak insurgállyanak personaliter, ha elveszni nem kívánnak.« 22 ) Batthyány Kristóf szép lassan ugylátszik mégis csak táborba szállott, és a nádor Kristóf fiát, Ádámot, aki később Kanizsát és Székesfehérvárt foglalta vissza, a táborban maga mellé vette és 1682 szeptember 3-án Bécsből keltezett levelében Kristófnak igéri, hogy Ádámra úgy fog vigyázni, mint saját fiára. 23 ) 1682 szeptember folyamán maga a nádor is táborba szállott és szeptember 29-én a semptei táborból azt írja Batthyány Kristófnak, hogy siettesse embereit, mert ha a Vág vonalát nem biztosítják, által jön az oszmán, köztük a budai vezér is, és alkalmatlanságot teszen. Kzen év október 4-én már az a hír járta, hogy az oszmánság Budánál összpontosította erejét. Ugyanis Szombathelyről ekkor Széchényi György kalocsai érsek azt kérdi Batthyány Kristóftól, hogy vájjon : »Budánál van a tábor és ott subsistai?« — t. i. az oszmánok tábora. Ekkor azonban a budai vezér és serege nem volt Budánál, hanem október 20-án Esztergomnál, és ha egyesülne Thökölyvel — írja a nádor a semptei táborból — Lévát fogja megszállani és Újvár felé fog nyomakodni. 24 ) Azonban a budai vezér nem soká maradt Esztergomnál, mert október 24-én Győrből Esterházy János Batthyány Ádámnak már azt írja, hogy amit tegnap írt, azt elismételheti ma is, »hogy az egész török tábor Estergam alul elköltözködvén Budához, a szent Geller hegye alat telepedet megh és az mint bizonyos embereim referállyák, még tized nap alatt sem akarna el oszolni.« 25 )
