Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Kovács Lajos : Pest szabad királyi város vezetői (bírái és polgármesterei) 1687-től 1790-ig
PEST SZABAD KIRÁLYI VÁROS, VEZETŐI (BÍRÁI ÉS POLGÁRMESTEREI) 87 menyekre, melyek a város nehéz gazdasági helyzetét a forgalom emelésével fellendíthetik. 302 ) A pesti tanács, értesülve a budaiak törekvéseiről, elhatározta, hogy mindenkép megvédi szerzett jogait. Haladéktalanul Bécsbe küldte tehát Papicsot egyik tanácsnoktársával, hogy járjanak el a kúria megmentése érdekében. Papics nyomott hangulatban indult el útjára, amint azt egy a tanácshoz intézett levele tanúsítja. Levelében feltárta aggodalmait, melyek a város jövő sorsát illetőleg szomorították. Erélye és tárgyalókészsége mégis sikeressé tették küldetését. A felettes hatóságok eltekintettek attól, hogy az egész közületet megbüntessék. A kúria Pesten maradt, Budát pedig rövidesen más úton kárpótolták. 303 ) A tanács rendkívül hálás volt Papicsnak az elért eredményért. A város nehéz anyagi helyzete miatt nem részesíthették külön jutalomban, azonban Josephy bíró megbetegedése, ami lemondását is maga után vonta, alkalmat adott rá, hogy kifejezésre juttassák elismerésüket. A bírói szék megürülése után ugyanis Papicsra bízták a bírói teendők ellátását. 1776 szeptember 23-tól kezdve szerepelt mint behelyettesített bíró, egészen a legközelebbi tisztújításig. 304 ) Ekkor, 1777 április 24-én, a három bírójelölt közül a választópolgárok őt választották bíróvá. 305 ) Ez igen figyelemreméltó körülmény, mert nyilvánvalóan megmutatta, hogy Papicsról jobb véleménye volt a választók többségének, mint azt a korábban elhangzott vádaskodásokból következtetni lehetne. Bírói tisztében való tevékenysége sem lehetett annyira rossz, amint azt később egyesek állították, mert 1779-ben és 1781-ben újra megválasztották bíróvá. 306 ) Bár 1773 óta a polgármester volt a város vezetője, Papicsra mégis nagy feladatok hárultak a tanács kebelében. Eddig a tanács, legalább kifelé, egységesnek látszott, mert ha felmerültek is nézeteltérések a tanácstagok között, azok nem kerültek nyilvánosságra. 1777-től kezdve megváltozott a helyzet. Az 1777. évi tisztújításon a tanácsnokok sorába került Perghold L,ukács, az 1771-ben megszüntetett pesti jogi szakiskola nyugalmazott tanára. Perghold már tanároskodása idején ismételten összeütközésbe került a tanáccsal. Nyughatatlan természetű egyén volt, aki szerette fitogtatni tudását és igazságérzetének hangoztatásával jogot formált rá, hogy a tanács intézkedéseit nyilvánosan kifogás tárgyává tegye. Perghold szereplése rövid időn belül megbontotta a tanács békéjét. A tanács tagjai rossz néven vették tőle, hogy megjegyzéseivel, vitatkozásokkal késleltette az ügyek elintézését, különösen pedig azt, hogy esküje ellenére a tanács körén kívül is előhozakodott a tanácsban történt dolgokkal, mintegy igazolni akarva eljárását a nyilvánosság előtt. Nagy baj volt, hogy Mosel polgármester és a tanácsnak több tagja idős ember volt. így nem tudtak kellő eréllyel fellépni a jövevénnyel szemben. 307 ) Ebben a nehéz helyzetben mutatkozott meg Papics erélyének az értéke. Reá hárult a feladat, hogy erélyének latbavetésével a lehetőséghez mérten fenntartsa az ülések rendjét és biztosítsa az ügymenet folytonosságát. Kötelességének tudatában bátran szembeszállt a rendbontóval, amikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy szépszerével nem érheti el célját, rávette a tanácsot, hogy tegyen feljelentést Perghold ellen. 308 ) Pergholdot az erélyes fellépés még jobban feltüzelte és védekezése során a vádak
