Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Kovács Lajos : Pest szabad királyi város vezetői (bírái és polgármesterei) 1687-től 1790-ig
PEST SZABAD KIRÁLYI VÁROS VEZETŐI (BÍRÁI ÉS POLGÁRMESTEREI) 85 Szlávy bejelentése nagy megdöbbenést keltett a résztvevők többségében, úgyhogy a királyi biztos egyelőre elhalasztotta a kérdés további tárgyalását. Később Mosel, majd a választópolgárok szószólója is kérte, hogy engedjen Papicscsal szemben elfoglalt álláspontjából, de hiába. Az egyéb választások megejtése után újra szóbahozta a főjegyzői tisztség kérdését, végül hosszabb tárgyalás után megválasztották rá a városi közigazgatásban eddig nem szerepelt Kregár Mihályt. Ezzel Papics minden tisztségét elvesztette. 290 ) A választásról és az intézkedéseiről tett jelentésben Szlávy részletesen megokolta Papicscsal szemben követett eljárását. В szerint ő a városban fellépett bajok okozójául az időközben elhunyt Scopek tanácsnok és főjegyző hatalmi törekvéseit tekintette. Úgy vélte, hogy Papicsot szintén felhasználta eszközül céljai elérésében, és csak akkor állítható helyre a béke, ha mindenkit elmozdítanak, aki Scopek érdekeltségéhez tartozott. Egyébként hivatkozott arra is, hogy Papics eljárásában sok kifogásolhatót talált. 291 ) Ezek a megállapítások nem állják meg helyüket teljes mértékben. Papics veje volt Scopeknek, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy Mayer Mihálynak, Scopek másik vejének a megválasztását teljes mértékben ellenezze. Mayer kamarási tisztében a városnak súlyos károkat okozott, elszámolásai benyújtásával évek óta késedelmeskedett és megérdemelten vonta magára Papics haragját, valamint azt, hogy Szlávy soron kívül elmozdította kamarási tisztétől. Arra is van adat, hogy Papics az illendőség határán túlmenőleg nem volt tekintettel Scopekkel szemben fennálló családi kapcsolatára és éppen a Scopek által különösképen pártfogolt Mayer miatt nem is követhetett vele azonos célokat. 292 ) A kancellária sem látta véglegesen elintézettnek Papics ügyét. Előterjesztése alapján a királyi biztos jelentésének rá vonatkozó részére az uralkodó nem is hozott végleges döntést. 293 ) Egy idő múlva maga Papics is kísérletet tett ügyének tisztázására. 1769 február 20-án a királynőhöz fordult és feltárta előtte helyzetét. Megmondta nyíltan, hogy kenyérre van szüksége és utalt arra, hogy családot kell eltartania. Hivatkozott a város szolgálatában szerzett érdemeire. Kérte, hogy helyezzék vissza a jegyzői állásba, vagy ha ez nem lehetséges, tegyék meg tanácsnoknak. Panaszkodott a vizsgálatra és kifogásolta, hogy Szlávy nem hallgatta ki, hanem a vádlók puszta állításai alapján marasztalta el. 294 ) Papics több ízben megismételt kérésével elérte, hogy a királyi biztost a vizsgálat kiterjesztésére utasították. 295 ) Szlávy, bár meg volt győződve Papics vétkességéről, nem térhetett ki a parancs végrehajtása elől. Arra vonatkozólag, hogy az általa elmozdított jegyző részes volt a pártoskodásban, feleslegesnek tartotta a további bizonyítást. Az ügyészi és ügyvédi tevékenységére, illetőleg ingatlan-adásvételeire vonatkozó vádakat ellenben írásba foglaltatta és azzal juttatta el őket Papicshoz, hogy adjon azokra választ és mutassa be a javára szóló bizonyítékokat. 296 ) Papics két napon belül válaszolt Szlávynak és részletesen kitért minden egyes vádpontra. A vádak közül csak egyet ismert be, hogy mint ügyész egy peres beadványból törölt egy kitételt, de felhozta mentségül, hogy a felperes képviselőjének tudtával tette. A többi vádat tagadta,
