Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Huszár Lajos: A budai pénzverés II. Lajos korában 176-193
A BUDAI P^NZVRRÉS II. I,AJOS KORÁBAN 185 Az országgyűlési határozat szellemében rendeli el a királyné 1526 január 22-én Kisszeben városának, hogy minden kereskedelmi ügyletben két nova moneta érjen egy régit ; aki azonban azt hiszi, hogy a nova moneta használata nehézséggel jár, bármennyi is van neki belőle, behozhatja a budai kamaráshoz, aki antiqua moneta ellenében becseréli, melyet most ott vernek. A budai kamaráson kívül nova monetát senki sem válthat be és ilyet senkinek eladni nem szabad sem belföldön, sem külföldön. 36 ) Mindezekből nyilvánvaló, hogy a budai pénzverő 1526-ban erőteljesen működött. A nova moneta megszüntetése azonban az előrejelzett határidőig nem sikerült. Ezt bizonyítja a királynak 1526 június 29-én Bártfahoz intézett levele, melyben írja, hogy eredetileg úgy tervezték, hogy Jakab napján (július 25) megszüntetik a nova moneta forgalmát, de a török elleni háború következtében a jó pénzt kellőképpen nem lehet szaporítani, és így a pénzhiány elkerülése végett kénytelen a rézpénz forgalmát megengedni, míg a háború tart. Kimondja viszont, hogy három rézpénz érjen egy jót, és a kamaráknál is ilyen értékben váltsák be. 37 ) A pénzhiány tényleg nagy lehetett, mert az 1526. évi rákosi országgyűlés 37. cikkelye megengedte a »babka, cruciferi« és más külföldi pénz forgalmát is a hadjárat idejére. 38 ) A fenyegető pénzügyi krízis éreztette tehát a hatását. Hiába volt meg a jóakarat a viszonyok javítására, a körülmények nem engedték meg a gyökeres segély alkalmazását. A fentebb említett pénzhiány különben egy újabb kétségbeesett lépésre vitte rá a királyt és a kincstárt, nevezetesen az egyházi kincsek egyrészének beolvasztására. Ennek a műveletnek a lebonyolítása is főként a budai pénzverőben folyt le. Már 1525-ben felmerült — valószínűleg Fortunatus Imre javaslatára — az a terv, hogy az egyházak kincseinek egyrészét olvasszák be és verjenek belőle pénzt. 1526-ban már Burgio pápai követ sem ellenezte ezt, és június 17-én határozatba mént, hogy az egyházak kötelesek kincseik felét beszolgáltatni. 39 ) Ennek lebonyolítására háromtagú bizottságot küldtek ki, melynek tagjai macedóniai László pécsi prépost, Bornemisza Péter és Cerendi Miklós királyi tanácsosok voltak. A kincsek átvétele végett minden egyházmegyébe álbiztosok mentek, főként királyi titkárok, kamarások és udvarnokok. Megindult a kincsek összegyűjtése, ami nem ment mindenütt simán, pl. Székesfehérvár megtagadta a kiszolgáltatást. Budán viszont 1526 június 21-én a király elismerte, hogy pápai engedéllyel a budai és pesti kolostorok kincseit összeszedette a török elleni háború költségeire azon kötelezettséggel, hogy a háború után a pozsonyi harmincadból megtéríti. 40 ) Körmöcön a templomi kincsek átvétele végett János budai archipresbiter és Dóczy Ferenc barsmegyei főispán jelentek meg és a várbeli Sz. Mária templomból 30 márka súlyban, a mellette levő kápolnából pedig 24 márka súlyban vittek Budára ezüst edényeket stb. 41 ) A kassai, lőcsei és bártfai egyházak ezüstjét a kassai pénzverőházba szállították. 42 ) A fennmaradt adatok alapján úgy látszik tehát, hogy főként ebben a két pénzverőben folyt az egyházi kincsek beolvasztása és az így nyert ezüsttömegből a pénzVerés. Van azonban arra is feljegyzés, hogy egyízben Bécsből hajón hoztak ezüstöt. 43 ) Könnyen elképzelhető, hogy az egyházi kincsek beolvasztásával középkori ötvösművészetünk mennyi pótolhatatlan értéke pusztult el ebben az időben.
