Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84
BUDA ÉS PEST SORSDÖNTŐ ÉVEI 75 de már azoknak következményeit is mérlegelték. Megírják a bécsiek, hogy ezen évben a felség Buda alatt nagy költséggel számos ágyút és hadi népet gyűjtött össze és tartott fegyverben, azonban a várost elfoglalni nem tudta. A vár és a város elfoglalása az akkori fogalmak szerint hallatlan áldozatba került volna. így történt azután, hogy a felség ostromló serege egy nagyobb oszmán sereg érkezése elől kénytelen volt Kelenföldre vonulni, ahol táborba szállva elsáncolta magát és itt akarta az érkező segítséget bevárni. Azonban az oszmán saját seregét egyre erősíté, elannyira, hogy a király hada kénytelen volt a Dunán át Pestre vonulni. De ezenközben az oszmán sereg a budai barát (Martinuzzi) segítségével a király hadában, emberben és ágyúkban tetemes kárt okozott. Mivel a bécsi tanács azt véli, hogy a szultán most már egyenesen Bécs város ellen fog fordulni, sürgősen segítséget kér. 219 ) Augusztus végén (30-án) Eperjesen Verner György királyi tanácsos is tudomást szerzett az augusztus 22-én történt csúfos vereségről és meg is írja Ferdinándnak, hogy felséged táborának Buda alatti szerencsétlen esete milyen rémületet és megütközést keltett, azt a dolog és a veszély nagyságához képest felséged is megítélheti. 220 ) Buda elestének híre az országban gyorsan elterjedt, és a város elvesztésével kapcsolatban mindenféle rémmesék keltek szárnyra. Az emberek ugyanis mindig hajlandók voltak túlozni. Serédy szeptember 4-én »Tokajból Ferdinándnak és Fels Lénárdnak is azt írja, hogy a szultán a Budán talált magyarokat mind lefejeztette, hogy a kincstartót (Martinuzzit), Török Bálintot, Werbőczy Istvánt, Batthyány Orbánt, Petrovicsot elfogatta és lefejeztette. Majd azt írja, hogy a magyarok egy részét a szultán fegyvertelenül hazaküldte aratni, ami augusztus 29-én egy kissé hihetetlenül hangzik. 221 ) Szeptember 8-án Batthyány Ferenc Németújvárról Ferdinándnak azt írja, hogy a szultán György barátot lefejeztette ; Török Bálintot egy szál ingben (!), láncraverve Buda utcáin végigvezették, azon a néven nevezve őt, amelyet megérdemelt. A királynét és a budai polgárokat Nándorfejérvár felé küldték, a nőket és a leányokat pedig a janicsároknak adták át. 222 ) Bánffy Boldizsár Körmendről szeptember 9-én Ferdinándnak, azt írja, hogy azokat a nagystílű árulókat, akik a hazát, Budát, úrnőjüket és uruk gyermekét elárulták, a szultán úgy jutalmazta, hogy ez mindenkinek intő például szolgálhat, »quoniam qui Démoni servit poenis tormentis et cruciatibus earn solvit«. 223 ) Lassankint azonban kiderült, hogy a szultán senkit sem öletett meg, és mindössze csak Török Bálint került fogságba. A rémhírek tehát elcsöndesedtek, és Ferdinánd király szeptember 16-án Linzből már egészen a tényeknek megfelelő jelentést terjeszt a német választófejedelmek elé. Ezen jelentésben Ferdinánd többek közt megírja, hogy augusztus 29-én Budáról díszes hintóban a szultán elé vitték János király fiát, és ezalatt a szultán békésen és csendben Buda városát és a királyi várat megszállatta, ezután a királyfit visszaküldte Budára. Török Bálint, Petrovics, Révay a szultán táborában tartattak, Budán levő embereiket pedig innen kiküldték, akiket, amint Budáról kiértek, az oszmánok kiraboltak és sokat közülök megöltek.
