Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84
58 IVÁNYI BÉI.A tíillanatig azt remélte, hogy a várost és várat békésen birtokba veheti. Ámde a végzet könyvében meg volt írva, hogy Ferdinánd soha Budára a lábát be nem teheti. Visegrád alól Fels tervszerűen Vác alá vonult s azt október 18-án nem nehéz föltételek mellett, vérontás nélkül elfoglalta. Az őrségnek szabad elvonulást engedett és tetszésükre bízta, hogy Budára vagy máshova távozzanak. Vácott Fels 50 gyalogost hagyott őrségül és innen Lascanonak és Thurzónak is jelezte, hogy október 19-én most már Buda alá indul. 132 ) Fels tehát meglehetős sokat és sokáig elpepecselt egy-egy helyen és késlekedve haladt előre, aminek oka az is lehetett, hogy a főváros ostromához elég erősnek nem érezte magát. Míg a váci helyőrséggel Fels általában igen kegyesen bánt, addig a neki ellentálló és így fogságba került visegrádi őrséget magával vitte Buda alá, hogy ott sáncokat építsenek és egyéb munkákat végezzenek. 133 ) Október 20-án Fels Óbuda mellett táborba szállott és 25-én innen Lascanonak azt írja, hogy Izabella királynéval és tanácsosaival tárgyal, de úgy látja, hogy ezek nem békét kötni, hanem inkább időt nyerni akarnak, s ezért kémeket küldött Buda fekvésének és vívási lehetőségének kikémlelésére. Ebből arra kell következtetnünk, hogy I,ascano kétízben is kiküldött kémei nem nagy eredménnyel térhettek vissza. 134 ) így tehát Fels körülbelül egy hónapot már szerencsésen ellevelezett és eltárgyalgatott ; október 26-án Bebek Ferencnek azt írja, hogy Buda lövetésére holnap fölállíttatja az ágyúkat. Október 27-ig tehát Budára Felsék még egyetlen lövést sem adtak. 135 ) A Fels titubálása folytán rendelkezésre állott egy hónapot Budán igyekeztek jól fölhasználni, mint ezt Gerstner Pál, György brandenburgi őrgróf kamarásának leveléből megtudjuk. Gerstner 1540 október 27-én Óbudáról ír György őrgrófnak s így a helyszínéről jelzi, hogy az őrgróf kapitányával, Guntzenhauseni Farkassal és az egész királyi sereggel október 24-én érkeztek Óbudára. Azaz másszóval, négy napig tartott tehát, míg a királyi sereg minden része átkelt a Dunán és Óbuda alá ért. Itt eleinte Fels — amint már tudjuk — főbb katonáival együtt a budai főemberekkel, elsősorban György baráttal, Török Bálinttal és Petrovics Péterrel tárgyalt, akik azonban nem engedték meg, hogy Fels a fővárost megszállja, hanem elhatározták, hogy védekeznek. Megtehetik, írja Gerstner, mert a várost »mit bolwercken vor der stat« és belül is sáncokkal megerősítették, élelemmel bőven ellátták és körülbelül 10.000 emberrel megszállták. A csonkatornyot (den Schunkendurm) félig lebontották és a tetejére öt ágyút helyeztek el. Ugyancsak lőfegyverekkel látták el a Miasszonyunk-templom cintermét és mindenütt, ahol szükséges volt, bőven állítottak föl ágyúkat. Gerstner úgy véli, hogy nagy fáradságba és áldozatba fog kerülni, míg a fővárost a csekélyszámú sereggel el tudják foglalni. Mindez még nem elég. Mert ezenfölül híre jár —• írja Gerstner — hogy az oszmán 15.000 főnyi sereggel Buda alatt 18 mérföldnyire állomásozik.
