Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84

BUDA ÉS PE;ST SORSDÖNTŐ É;VFJ 5t Ezenfölül ajánlja, hogy Székesfehérvárát élelemmel és könnyű lovassággal meg kell tölteni, mert ez Buda ostromát erősen hátráltatná.

97

) A hadi készülődések körülbelül augusztus végéig folyhattak, és már bizonyos helyen a salzburgi érsek és a bajor hercegek gyalogosai is összegyűltek, hogy helyőrségül Budára induljanak, de midőn a hercegek megtudták, hogy Buda ezidőszerint veszélyen kívül van, és az oszmánság inkább Moldva és Brdély megtámadására készül, visszavonták csapataikat azzal, hogy ha szükség lesz, hogy Budára helyőrséget küldjenek, ez alól nem fogják magukat kivonni.

98

) Az 1538-as esztendő talán éppen a nagyarányú hadikészülődések miatt Budára nézve minden különösebb esemény nélkül telt el. A szultán — mint az előrelátható volt — értesülvén a fenti egyezmények tartalmáról, hadat akart indítani János király ellen, akit ekkor Ferdinánd természetesen cserbenhagyott. János szorult helyzetében csak úgy tudott magán segíteni, hogy megvesztegette a nagyvezírt, és így a szultán tervezett hadjárata abbamaradt. A Ferdinánd perfid eljárásán felbőszült János király a megkötött egyezményeket nyomban fölbontotta és válaszul ezenfölül nőülvette Izabellát, Zsigmond lengyel király leányát. így 1538 január havában Buda városa már nagyban készülődött a királyi lakodalomra, amelyet a farsangon meg is tartottak. Batthyány Ferenc egy jelentése szerint erre az alkalomra Pestre sok oszmán kalmár csődült össze, de János király elküldte őket azzal, hogy mivel sok idegen jön a lakodalomra, tűnjenek el, nehogy agyonüssék őket. Batthyány ekkor úgy tudta, hogy a szultán erősen készülődik Morva- és Csehországok ellen, és operációs bázisa Pest lesz, s úgy véli, hogy a szultán mind a két királyt el fogja kergetni.

99

) Amint már tudjuk, a hadjáratból nem lett semmi, s ez az év a fővárosra nézve szintén minden különösebb veszedelem nélkül múlt el. Az 1540-ik esztendő azzal a látszattal indult, hogy a szembenálló felek most már komolyan készülődnek a nagy leszámolásra. A tét elsősorban a főváros, azután az ország volt. Március 26-án Thurzó Elek Ferdinándnak jelenti, hogy János király a gyalogos- és lovashadat a tüzérséggel, amely eddig Budán állomásozott, Váradnál összpontosítja. Nem tetszik nekem— írja Thurzó — hogy János király inkább Kassa, mint Buda megerősítésére gondol. Egy nappal később (március 27) Thurzó az Isten szerelmére buzdítja Ferdinándot, hogy ha valamikor, úgy most szerezze vissza Budát minden erejével. Az, hogy János király mindent Várad felé vitetett, mindenkit élén-^ ken foglalkoztatott. Thurzó március 31-én kelt levele szerint ez a tény János desperációját nyilvánvalóan bizonyítja, és vagy önként át fogja a szultánnak Budát engedni, vagy csak annyi őrséget hagy benne, amellyel tessék-lássék csak két-három napig lehet az ellenség támadását föltartani. Lehet — írja Thurzó Ferdinándnak — hogy Mehmet bég Buda elfoglalására siet, és meglátja felséged, hogy néhány éven belül mennyi kára lesz abból országainak és provinciáinak, ha az oszmán fogja Budát bírni, tehát a főváros védelméről gondoskodni kell. Mindenekelőtt a császár írásban intse meg János királyt, hogy gondoskodjék Buda megerősítéséről, élelmi- és hadiszerekkel való ellátásáról és hatalmas őrséggel ellátva védel-