Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84
46 IVÁNYI BÉIyA Úgy látszik tehát, hogy a szultán csendben már készülődött Bécs 1532. évi megtámadására. 7 °) Ezen esztendőben János király nagyrészt Erdélyben tartózkodott» ahonnan csak 1532-ben jött ki Esztergom ostromára. 1532 februárjában Pemf linger István Ferdinándnak azt tanácsolja, hogy ezer huszárral és egy zászlóaljnyi német vagy spanyol gyalogossal vonuljon egyenesen a Tisza felé és innen Erdélybe, azután annál biztosabban és jobban tud majd egy Buda elleni expedíciót nyélbeütni. 71 ) Látnivaló tehát, hogy Buda elfoglalása a Ferdinánd-pártiakat a nemrég elszenvedett kudarc dacára állandóan foglalkoztatta, és lestek az alkalmat, hogy mikor lehetne a fővárost eredményesen megtámadni. A főváros, Buda kérdése tehát nemcsak állandó magyar, de egyenesen európai kérdéssé nőtte ki magát, és ennek következményeit kellett a fővárosnak másfél évtizeden át viselnie. Ámde Ferdinándot hívei hiába biztatták. Ő egyelőre újabb ostromkísérletbe belemenni nem volt hajlandó, annál kevésbbé, mert 1532 tavaszán Apafi "Mihály tudatta vele, hogy János király seregével Erdélyből Buda felé vonul, sok és jó ágyúi vannak, begyakorolt tűzmesterekkel. 72 ) 1532 szeptemberében a szultán — mint tudjuk — Bécset fenyegette, de a kőszegi kudarc után, amely alatt Budán állítólag 6000 puskása tartózkodott, kivonult az országból és Buda — írják Augsburg város tanácsának — már nincs többé az oszmánok által megszállva. 73 ) Bécsnek az oszmán sereg nyomása alóli fölszabadulása örömére úgy látszik Ferdinánd könnyelmű ígéretre ragadtatta magát, mert hatalmas szárazföldi és vizi haderővel nemcsak Budát, hanem ennél sokkal többet vissza akart szerezni. Az ígéret azonban csak szó maradt, és 1532 október 18-án Várdai Pál esztergomi érsek, Tamás egri püspök, Thurzó Elek, Bátori András és a többi királyi tanácsos szemrehányást tesznek Ferdinándnak, hogy mindent megígért ugyan Buda visszaszerzésére, de ebben az irányban a valóságban semmi sem történt. Ha pedig Buda az ellenség kezében marad, biztos lehet benne, hogy nemcsak leghívebb városait, hanem az egész országot elveszti. 74 } Noha Buda megszerzésére semmi sem történt, mégis 1532-33-ban Bécs legalább élénk figyelemmel kísérte a Budán történteket. 1532 őszén Thurzó Elek jelenti Ferdinándnak, hogy János király és Gritti állítólag elmenekültek Budáról, aminek pontosan az ellenkezője volt igaz, mert ekkor éppen hogy Budán tartózkodtak. 75 ) A következő, 1533. év elején János király Budán volt, mert Csulai Móré Iyászló familiárisa saját szemeivel látta, midőn Perényi Péter fiát János király elé Budára hozták, akit a király túszként ott is akart tartani. Ugyanezen év február havában Budáról oszmán sereg és hajóhad megjelenését jelentik. 76 ) János király 1533 tavaszát is teljes békességben Budán töltötte, és csak augusztus elején futott híre, hogy János seregével és ágyúival Pécs felé készül, ahova augusztus folyamán el is távozott, mire Bécsben nagy riadalom támadt, mert senki sem tudta, hogy János mit akar Pécsett. Ennek kifürkészésére az esztergomi érsek Ferdinánd parancsára szeptember 5-én kémeket küldött ki, akik jelentették, hogy János a zágrábi püspök és Ivindvai Banff y János közti viszályt akarja elintézni és a sziavon urakat magához édesgetni, mire Bécsben a kedélyek megnyugodtak. 77 )
