Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84
38 IVÁNYI BÉI, A' magasságáig az ellenség büntetlenül csatangol és »sola Colocia adhuc stat.« Június 22-én már Buda városa is ráeszmél nehéz helyzetére és az alsóausztriai rendektől 20 hajónyi gabonát és lisztet kér. Ugyanezen napon a helytartótanács Budáról Ferdinándnak jelenti, hogy a dunai rác naszádosok —- hat naszád kivételével —• mind átpártoltak az ellenséghez. 32 ) h E hírekre és jelentésekre Ferdinánd is megmozdult és á helytartótanácsnak jelzi, hogy két 'zászlóaljnyi gyalogságot indított Budára, ahol a várat — dacára Ferdinánd föntebb említett intézkedésének — még mindig, vagy már megint Nádasdy őrizte. A király felhívja a helytartótanácsot, hogy gondoskodjék a gyalogság élelmezéséről és intézkedjék, hogy Nádasdy ezeket a várba beengedje. 33 ) Ezzel szemben a budai helytartótanács június 27-én, majd 30-án Ferdinándtól segítséget sürget, kéri, hogy küldjön már valami őrséget, hogy Budát és Pestet a felség megérkeztéig védeni tudj a. E szerint tehát Ferdinánd terve az volt, hogy az ország fenyegetett fővárosát ő maga fogja megfelelő erővel védelmezni. Azonban ez a terv terv maradt. A kezdeményezés nem Ferdinánd, hanem a szultán kezében volt. Június 30-án a budai helytartótanács Ferdinándnak jelenti, hogy a Duna vonala Pestig védtelen, s eddig Pestre semmiféle hadi nép nem érkezett. Ugyanekkor Ferdinánddal a kémek jelentései alapján tudatják, hogy a szultán hadi operációinak központjául Budát szemelte ki, s így a főváros veszélyben forgása most már nyilvánvaló, annál is inkább, mert fráter Bernardinus — aki úgy látszik szintén kémszolgálatot végzett —• ugyancsak jelenti, hogy az ellenség »pro presenti anno volebat . . . degere et morari Budae.« 34 ) 1529 július 1-én már Ferdinánd is türelmetlen és kérdést intéz a budai helytartótanácshoz, hogy vájjon az általa küldött katonaság Budán van-e már. Végre július 5-én Nádasdy Tamás jelenti, hogy Newenhausen György kapitánysága alatt álló gyalogosok érkeztek ugyan Buda alá, de ő azt kívánja, hogy neki és a várnagynak ezek tegyenek előbb esküt > hogy a várat belső és külső ellenség ellen mindhalálig védelmezni fogják, a felségnek tartozó mindenféle szolgálatban neki hűségesen segítenek. Kérdi, hogy ezek részére honnan várhat zsoldot, nehogy tőle »Gelt oder pluet«-ot követeljenek. Végül, ha az a felség szándéka, hogy Budára jön, nem tartja tanácsosnak a katonákat a budai várba beengedni, mert már most is oly büdösek, »ut ad adventum vestrae majestatis vix in uno mense arx ipsa .a fetore mundari poterit.« Micsoda hallatlan piszokban élhettek tehát ezek az emberek, ha utánuk a büdösséget egy hónap alatt sem lehetett kiirtani ! Nádasdy álláspontján volt a budai helytartótanács is, amely szintén vonakodott a német zsoldosokat a várba bebocsátani, hivatkozva arra, hogy hiszen múltkor a felség jelenlétében is megtették, hogy Pesten tumultust rendeztek. Ha tehát ezek bejönnének a várba, a helytartótanács azonnal kivonul onnan, mert »cum eis in una civitate manere nolumus«. A helytartótanács javasolja, hogy a katonák szálljanak a Duna mellett a város alatt táborba, ahonnan, ha baj van, bármikor a várba lehet őket hívni. Nádasdy és a helytartótanács érvelését Ferdinánd elfogadta és július 13-án úgy intézkedett, hogy a katonák hagyassanak meg a budai vár
