Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84
BUDA ÉS PEST SORSDÖNTŐ ÉVEI 37 a város lakosaira sem maradhatott hatás nélkül, így nem csoda, hogy midőn 1529 március végén Nádasdy visszatért Budára, ezt a király külön megköszönte neki. 26 ) A Budára nehezedő bizonytalanság és rossz érzés 1529 tavaszán csak fokozódott, midőn híre támadt, hogy János »vajda« már Szeged körül jár, ahol a 25.000 főnyi oszmán lovasságot várja segítségül, amellyel Budát is meg akarj a támadni. Április 10-én ért ez a hír Budára. Két nappal később Mihály kalocsai prépost már jelenti a királynak, hogy az öszmánság Kalocsa körül portyáz és Pest felé tart. Ugyanő április 18-án Ferdinándnak azt írja, hogy a Tisza-Duna köze Haraszti-ig, amely Pesttől két kis mérföld, üres, mert a keresztények innen mind elmenekültek. Ilyen hírekre nem csoda, ha a Budán működő hivatalos személyek ismét menekülni kezdtek. Április 22-én Ferdinánd ismét utasítja az esztergomi érseket, hogy térjen vissza Budára és ott a helytartótanáccsal intézze az ország ügyeit, de nem • való-színű, hogy ennek a meghagyásnak foganatja lett volna. 27 ) A szállongó rossz hírekre a fővárost erősíteni, megfelelő haderővel ellátni és kellően fölszerelni kellett volna, ámde a magyar királyi udvari kamarának pénze nem volt, annyira, hogy a Budát és Pestet őrző naszádosokat sem tudta fizetni, és vezérük, Bákics Pál, a pénztelenség miatt nem is mert naszádosai közé menni. A helytartótanács mindezt jelentette is Ferdinándnak és kifejtette, hogy félő, hogy a fizetetlen naszádosokat vagy János király vagy az oszmán magához csábítja, amitől Isten óvjon, mert — írja — akkor felséged nemcsak a hajókat és ágyukat veszti el, hanem bizonyos, hogy az ellenség rövid időn belül Buda alá hajózik. Egyébként Pesttől számítva 3 mérföldön túl minden »possessio« üres és elhagyott. Akalocsai érsek is jelenti, hogy az ő területe is teljesen elpusztult. 28 ) Ilyen nem éppen biztató hírek közepette Ferdinánd szinte ötletszerűen Nádasdy Tamást Budavár őrzése alól fölmenti és őt az ország ügyeinek vitelére magához rendeli s megbízza, hogy Buda őrzését valamely hűséges és erre alkalmas embernek adja át. 29 ) Ezen ténykedését a király semmivel sem indokolja. Míg Nádasdyt — akiben úgy látszik, föltétlenül megbízott — Ferdinánd maga mellé rendeli, addig az esztergomi érseknek május 26-án szemrehányást tesz, hogy ezen nagyon is zavaros időkben a helytartótanácstól és Budától távol van. Visszarendeli tehát Budára és meghagyja neki, hogy itt teljesítse kötelességét. Ugyanilyen királyi dorgatóriumot kaphatott az egri püspök is, aki vissza is tért Budára, és június 10-én Ferdinánd tudomásul veszi, hogy végre Budán van, mentegetődzését pedig kegyesen elfogadja. 30 ) 1529 június elején már híre járt, hogy a szultán vagy Ibrahim pasa hatalmas sereggel hazánk felé közeledik. Erre nemcsak a Buda. alatt, de a Buda és Eger közt lakó nép is menekülni kezdett. Az emberek családostul, állatállományukkal együtt az erdőkbe, berkekbe húzódtak. 31 ) Dacára ennek egyelőre senki sem mozdult, hogy védelmi intézkedéseket tegyen, és á budai helytartótanácsnak csak június 15-én jutott eszébe, hogy többek között Pest város védelmére is részint az uraktól, részint a vármegyéktől segítséget kérjen. Ekkor azonban már — mint a kalocsai érsek Ferdinándnak írja —- a Duna-Tisza közén, el egészen Pest és Eger
