Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84
Buda és Pest sorsdöntő évei(1526—1541) (Főleg Levéltári források alapján) Áldatlan viszonyok bomlasztották és züllesztették a XVI. század elején Magyarországot, dacára annak, hogy a század első két évtizedében szomszédaival viszonylag békességben élt. Ámde az országot belső politikai harcok, pártoskodás, különféle visszaélések, pénzügyi bajok, parasztlázadás, majd pedig a reformáció lazítják és gyengítik, s így még szerencse volt, hogy az ország az oszmánsággal — a legerősebb és leghatalmasabb ellenféllel — fegyverszünetben élt. Ez a külpolitikai nyugalmi állapot azonban csak 1520-ig, Szelim szultán haláláig tartott. 1520 szeptember 30-án Szelim után Szulej mán szultán lépett az oszmán trónra, aki ekkor II. Lajos magyar királyhoz elküldte követségbe Behrám csauszt, hogy »vele mint szomszéd fejedelemmel barátságot és békét kössön.« 1 ) Ismeretes, hogy II. Lajos király és a magyar urak ekkor elkövették azt a sarkalatos hibát, hogy a szemükben gyanús Behrámot letartóztatták, sőt el is záratták, amivel a hiú és nagyravágyó szultánt halálosan megsértették és bosszúra ingerelték. Ennek következménye Nándorfej ér vár, Szabács, majd Zimony, Szalánkemén, Titel ostroma és bukása volt. Ezzel az ellenség »ante portas« állott, és ezáltal egyúttal megindult az oszmánság sorozatos támadása Magyarország ellen, amely így egy csapással »antemurale Christianitatis« (et Europae occidentalis) lett s több, mint két századon át az is maradt. Az előbb fölsorolt határvárak elestével nyitva állott az oszmánok előtt az út az Alföldön keresztül az ország szívéig, és a szultáni hadak komoly ellenállás nélkül Budáig vonulhattak volna, ámde az időközben fölmerült perzsa ügyek a szultán figyelmét és seregét innen elvonták. Egyelőre beérte tehát az említett katonai sikerekkel és hazánkból a perzsa harctérre távozott. Néhány évvel később, az európai politikai viszonyok alakulása folytán a Habsburg-ellenes liga táborában találjuk a szultánt, akinek célja ekkor Ferdinánd megtámadása volt. Mivel azonban a Habsburg-család legkeletibb exponensét csak Magyarországon keresztül támadhatta meg, hogy tehát Ferdinándhoz férhessen, mindenekelőtt Ferdinánd sógorát, II. Lajos királyt és Magyarországot kellett legyőznie. így tehát a szultánnak nem Magyarország meghódítása és az oszmán birodalomba való bekebelezése volt a célja, hazánkat csak seregei átvonulására akarta fölhasználni, amint ezt a bekövetkezett események világosan igazolták.
