Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31
22 GÁRDONYI ALBERT Indítványát azzal indokolta, hogy a vidékről Pestre özönlő szegények nemcsupán az ittlakást teszik kellemetlenné, hanem a közbiztonságot is veszélyeztetik. A választott polgárság úgy döntött az indítvány ügyében, hogy bizottságot küldött ki a megfelelő rendszabályok kidolgozására, s a bizottságnak Széchenyi is tagja lett. Az 1848. évi események elterelték a figyelmet erről a nagyjelentőségű kérdésről, amely csupán a legújabb időkben nyert megfelelő szabályozást. Ámbár Buda városa érdekében Széchenyi alig tett valamit, a budai polgárság is méltányolta érdemeit s már 1837 január 2-án a város díszpolgárává választotta. Indokolásul nem is a város ügyében szerzett érdemei szolgáltak, hanem a haza javára tett szolgálatai. Azzal is kitüntették Széchenyit a budai polgárok, hogy külön polgári esküt nem kívántak tőle, sőt a díszpolgári oklevelet a város hivatalos német nyelvétől eltérően magyar nyelven állíttatták ki számára. Széchenyi pesti választott polgári működésének legjellegzetesebb ténye az a terjedelmes munkálat, melyet az árvíz elleni védekezés ügyében készített, s mely mint a választott polgárok hivatalos állásfoglalása került a felsőbb hatóságok elé. Az 1838. évi tavaszi árvíz borzalmas pusztítást végzett Pesten, s különösen a Teréz-, József- és Ferencváros szenvedett erősen. A hivatalos megállapítás szerint 2281 ház dűlt össze és 827 ház rongálódott meg erősebben. A budai oldalát sem kímélte meg az árvíz, itt azonban kevesebb kárt okozott, mert csupán 601 házat döntött össze és 536 házat rongált meg. E rettenetes pusztulás egyik oka az volt, hogy a külvárosokban nem kővel vagy téglával, hanem vályoggal építkeztek, ami a házak ellenálló képességét lényegesen csökkentette. A pusztulás másik oka az volt, hogy a Dunapart csupán a mai Vigadó és az Eötvös-tér közötti szakaszon volt megfelelően kiképezve, egyébként szemétlerakó helyül szolgált, ami nem biztosított védelmet a hullámok ellen. (Jankovich id..m. 43. 1.) Ilyen körülmények között természetes volt, hogy egyrészt az építkezések szabályozásával, másrészt védőtöltések emelésével igyekeztek a jövő árvizek ellen védekezni ; minthogy továbbá az árvíz elsősorban a mélyebben fekvő területeket öntötte el, azt is tervbevették, hogy ezeket a területeket feltöltik. Az építésügy szabályozására külön építési szabályzatot (Bauordnung) alkottak, melyet a nádor 1838 május 21-én küldött meg a városi tanácsnak. Az építési szabályzat nem csupán megfelelő szilárd építésmódot követelt az építtetőktől, hanem a mélyebben fekvő területek talajszintjének a feltöltését is kötelezővé tette. Az árvízügyek intézésével megbízott királyi biztos az építési szabályzat alapján 1838 december hó 15-én felhívta a városi építésügyi bizottságot (Bau-Commission), hogy az utcák és terek talajszintjének feltöltésére tervezetet készítsen. Ez a tervezet 1839 január hó 15-ére el is készült és az egész város (des ganzen Stadt-Terräns) talajszintjének feltöltését követelte azon indokolással, hogy a Duna-meder folyton tartó eliszaposodása állandóan fokozza az ár víz veszedelmet, s ezt csupán a talaj szintjének feltöltésével lehet ellensúlyozni. Mivel pedig a város pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy a talaj szintjének feltöltéséhez jó anyagot használjanak, az építkezési törmelékeken kívül a házi és utcai szemét e célra leendő felhasználását hozta javaslatba.
