Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31
SZÉCHENYI ISTVÁN SZEREPE BUDAPEST FŐVÁROSSÁ FEJLESZTÉSÉBEN 19 bemutatni, erre nézve az volt a véleménye, hogy még »igen magyar felfogás azt hinni, hogy valami testületnek az által tartatik fenn becsülete, ha hibáit fedezgeti, palástolhatja.« De nem is az egész testület az oka énnek az ellenséges magatartásnak, hanem az a néhány »szájas zsarnok«, aki megfélemlíti a többséget. A kereskedelem nagyobbarányú fejlődésének egyik akadálya volt a Buda és Pest közötti állandó híd hiánya, ami nem csupán a dunaparti két város, hanem két országrész állandó kapcsolatát is lehetetlenné tette. Buda és Pest közötti állandó híd megépítése tervének már az 1825. év folyamán is fel kellett merülnie, mert ez esztendő november hó 23-án a ruskbergi vasművek tulajdonosai, Hoffmann és Maderspach közölték a pestvárosi tanáccsal, hogy hajlandók a tervezett lánchíd felépítésére vállalkozni, ha az kivitelre kerülne. A pestvárosi tanács erre a beadványra 1825 december 3-án azt a határozatot hozta, hogy ez ügyben döntés még nem történt, felhívják azonban rá a Szépítőbizottmány figyelmét. (Szfőv. Iytár. Pesti választott polgársági iratok 1878. sz.) A Szépítőbizöttmányhoz tényleg megérkezett a pestvárosi tanács átirata, de nem került tárgyalásra, hanem egyszerűen irattárba helyezték. (Sz. B. 3790) A köztudatban Széchenyi legismertebb alkotása a budapesti I^ánchíd volt, mely nem csupán az addig különálló életet élő Buda és Pest városokat kötötte össze, hanem a dunáninneni és a dunántúli országrészek között állandó kapcsolatot is biztosította. A Iyánchíd megalkotása előtt a nyugati és keleti magyarok közötti lelki különbség nem csupán elmélet, hanem élő valóság volt, melyet a természet alkotott meg, s melyen addig az emberi találékonyság segíteni nem tudott. A híd ügyében külföldön járt Andrássy György és Széchenyi István 1833-ban kiadott jelentésében ismételten meg van említve, hogy a Buda és Pest közötti állandó híd nem csupán »honunk két testvérvárosát« kapcsolná össze, hanem megszüntetné azon állapotot is, hogy »egy folyam által annyiszor ketté legyen szakítva honunk.« (104.1.) A nídépítés megvalósításának nagy akadálya volt a Budát és Pestet összekötő hajóhíd, mely a két város közös tulajdonát képezte, s a hídon szedett vámból mindkét városnak jelentős jövedelme volt. Kzt a hajóhidat mindenképpen meg kellett szerezni, ha az állandó hidat meg akarták építeni. A tervezett állandó hidat ugyanis már a fentemlített jelentésben foglalt első elgondolás szerint csupán részvénytársasági alapon lehetett létrehozni, s a hídépítéshez szükséges tőke törlesztése és kamatozása nem lett volna biztosítható, ha a hajóhíd változatlanul fennmarad, s a forgalom egyik részét azon bonyolítják le. Éppen ezért a Hídegyesület mindenekelőtt a hajóhíd bérletének hosszabb időre való megszerzését kísérelte meg, amire nézve a pesti választott polgárság 1832 március 24-i ülésén úgy határozott, hogy hajlandó a bérletet az addigi bérösszeg ellenében a Hídegyesületre átruházni, ha a helybeli polgárok vámmentessége változatlanul fennmarad (die hiesigen Bürger in ihrer gesetzlichen Freiheit aufrechterhalten), s a bérleti idő elteltével a híd visszaszáll a város tulajdonába. Ezek a kikötések természetszerűen nem voltak elfogadhatók, mert a polgárság vámmentességének fennmaradása jelentős jövedelemkiesést jelentett volna, sa hajóhíd fennmaradása a tervezett híd forgalmának s ezzel kapcsolatosan jövedelmezőségének is. kárára lett volna. 5*
