Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31

GÁRDONYI AlyBKRT mennyiségéről és áráról is. (Sz. B. 6400.) Széchenyi 1837 február 13-án és július 21-én a Szépítőbizottmányhoz intézett sürgető beadványaira a Bizottmány végül 1837 július 30-án úgy döntött, hogy a régi harmincadhivatali telek kiegészítésére 168 négyszögölet enged át, melynek vételárát négyszögölenként 50 forintban állapította meg ; Széchenyi tervezett építkezése ügyében azonban csupán akkor volt hajlandó dönteni, ha az építési terveket megkapta. Az építendő új harmincadhivatali palota céljaira szükséges dunaparti telek vételára tárgyában 1837 december hó 26-án úgy döntött a Szépítőbizottmány, hogy annak vételára négyszögölenként szintén 50 forint lesz, amit azzal indokolt, hogy a szomszédos telkek jóval magasabb áron keltek el, ezenfelül a kincstári épületek ügyében addig követett azon gyakorlat sem tartható be ez esetben, hogy a régi épület telke visszaszáll a városra. (Sz. B. 6400.) Az 1838. évi árvíz megakadályozta a fenti tervek megvalósulását, mert Széchenyinek 1838 június hó 2-án a nádorhoz intézett leveléből (Széchenyi István levelei II. köt. 543. 1.) arról értesülünk, hogy újból az a régi terv lépett előtérbe, mely szerint a régi harmincadhivatali telek helyén építendő fel az új városháza. Széchenyi erre természetszerűen elállott terve végrehajtásától, amikor azonban azt kellett látnia, hogy a városháza mégis a régi helyén marad, ismét csak előállott vele, amint ez 1839 október 29-én Lónyai Jánoshoz intézett leveléből látható, (Széchenyi István levelei II. köt. 692—693. 11.) Terve elejtése esetére azonban már ekkor arra gondolt, hogy másik megfelelő telket szerez, ahol megvalósíthatja építkezési szándékát és ezúton is gondoskodhatik nagyszámú családjáról. Széchenyi tervének elejtése után évtizedekig vajúdott az új harmincadhivatal felépítésének az ügye s csupán az 1867. évi kiegyezés juttatta olyan mederbe, hogy 1873 tavaszára, végre elkészülhetett az új palota. (Juhász Lajos : A pesti fővámház elhelyezésének története = Tanulmányok Budapest múltjából VI. köt. 180—89. 11.) Széchenyi következő házépítési terve a Nemzeti Színház megalapításával kapcsolatos, aminek megvalósítása érdekében rendkívüli tevékenységet fejtett ki. Az eszme megvalósításán Kulcsár István meddő kísérlete után Pest vármegye közönsége kezdett munkálkodni, s miután a nádor Széchenyi Istvánt 1831-ben pestmegyei táblabíróvá nevezte ki, ő is teljes odaadással szentelte magát e célnak. A vármegye közönsége kezdetben anyagi támogatással igyekezett a magyar színjátszó társaság fennmaradását biztosítani, utóbb azonban a színházépítés útjára tért át. A vármegye kebeléből a magyar nyelv terjesztése ügyében kiküldött bizottság felhívására adta ki Széchenyi 1832-ben a »Magyar Játékszínről« című munkáját, mely a színház életrehívását illető gondolatait tartalmazta. A magyar színház helyéül Széchenyi a mai József-teret jelölte meg, melynek »két oldala tökéletesen rendben van, hátramaradt egyik hosszabb oldalára pedig éppen egy magyar színház s tán még egy más közintézet is, p. o. á magyar tudós társaság vagy egy kaszinó férne, ki nem épített rövid oldalára végre egy új városháza épülhetne, minthogy a mostani úgyis igen kicsi, inkább tömlöcnek való«. (Id. m. 47, 1.) Ekkor még nem gondolt nagyobb színházra s ezt azzal indokolta, hogy »mai színjátszóink száma, ügyességi kifejlése s egyéb játékszíni előkészületeink nem felelnének meg egy igen nagy