Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175
ÓBUDA KÖZIGAZGATÁSÁNAK HÚSZ ÉVE 1746—1766. 169 a panaszosok indítékainak nem egészen tiszta forrásait. Nem kerülte el a figyelmét a zsidóknak már akkor sem rejtett élelmessége, amely szívesen tapadt a zálogüzletekhez. A megszorult óbudaiak ugyanis néhányszor igénybevették a zsidókat kisebb kölcsönökért, amelyeket zálogtárgyak fejében vettek fel. Ha a kölcsön lejártának napjára az adós nem teljesítette kötelezettségét, nem volt a hitelezőnek joga ipso facto elkótyavetyélni az ingóságokat. Ilyen esetben törvénybe ment a zsidó és határnap kitűzését kérte. A tanács ki is jelölte a határnapot, és ha az adós addig nem fizetett, a záloghitelező túladhatott a holmin. 121 ) Tisztában volt a tanács a magyar szokásokkal is, és ha a helyzet úgy hozJ;a magával, bizonyításra is felhasználta azokat. Ifjabb Molnár János panaszt emel a bírónál, hogy kocsiját-lovát eladta Molnár Györgynek és vejének, Tóth Jánosnak 56 forintért ; a vevők a kocsival-lóval már háromízben fuvaroztak az erdőről, már öt hete maguknál tartották az alkalmatosságokat és most megbánták a vásárt, nem akarják megtartani sem a kocsit, sem a lovat. A tanács a magyar szokásra hivatkozva a vásár megtörténtének valódiságát bizonyítottnak veszi azzal, hogy a felek áldomást ittak rá. Kötelezi a vevőket, hogy a kocsit és lovat megtartsák és a vételár első részleteként 20 forintot azonnal le kell fizetniük. 122 ) A bírói eljárást mind a büntető, mind a polgári peres ügyekben szóbeliség, közvetlenség és egyszerűség jellemezte. A panasztévő élőszóban adta elő sérelmét a tanács előtt, ahol azonnal meghallgatták a tanukat és döntöttek az ügyben. Àz óbudai igazságszolgáltatásnak alig is maradt más forrása, mint a tanácsülési jegyzőkönyv, ahova minden ügy tárgyalása és ítélete bekerült. Fontos bizonyító erőt kölcsönöztek az eskünek. Tanuk hiányában az eskü perdöntő argumentum volt. 123 ) Egyéb bizonyítékok hiányában a juramentum confirmatorium állott a tanács rendelkezésére. Az egyik perben, miután a perbenálló feleket és tanukat meghallgatták, elegendő bizonyíték hiányában nem tudnak döntést hozni. Az igazság kiderítésére nem marad más eszköz, mint a juramentum confirmatorium. Énnek alapján hozzák meg az ítéletet. 124 ) A tanácsülési jegyzőkönyvben sem fektettek fel szabatos tárgyalási jegyzőkönyvet. A szóbanforgó húsz esztendő alatt mindössze egy esetben szerepel a jegyzőkönyvben a XVIII. századi perek leírásának jól ismert alakja, amikor a tényállás rövid ismertetése után kérdés és felelet alakjában közlik a panaszosnak és tanúinak vallomását, majdapertbefejező ítéletet. 125 ) A bíró és a tanács illetékessége — amint már említettük — csak kisebb jelentőségű ügyekre terjedt ki, amelyekben első fokon ítélkeztek. Fellebbviteli fórum az uraság, illetőleg az általa kirendelt úriszék volt. Az Instructio 9. pontjában intézkedik a földesúr a fellebbezésről. Ha valaki — úgymond — à tanács ítéletével nem lenne megelégedve, módjában áll ügyét a földesúr elé vinni. A tanács köteles az ilyen esetben mind a panaszt, mind az ítéletet írásban kiadni. Másodfokon azután vagy a földesúr, vagy az általa kirendelt úriszék ítélkezik. A másodfokú eljárás nyomaival számos helyen találkozunk az óbudai iratok között. 1763 május 26-án tárgyalja az úriszék Tóth Jánosnak Szokolyai Éva elleni perét. A per előbb a városi magisztrátus előtt folyt, azonban a felperes, nem lévén a tanács ítéletével megelégedve, a tanács-
