Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175
158 BARACZKA ISTVÁN együtt összesen 256 forint és 32 dénár állott a bíró rendelkezésére. Az ugyanez évi kiadás 65 forint és 71 dénár, tehát maradvány a következő 1767i évre 190 forint és 61 dénár, amit a bíró nyugta ellenében adott át a számvevőnek. A bírói számadás felülvizsgálásánál mind a belső, mind a külső tanács tagjai jelen vannak. Nem tűnik ki a forrásokból, hogy mely évtől fogva vezetett a bíró külön számadást. Ilyenformán csak a reánk maradt 1766. évi számadásról van tudomásunk teljes egészében. Csak a maradványát ismerjük az 1765. évi számadásnak, de ebből kétségtelen, hogy a bíró a rendelkezésére álló alapról már 1765-ben is külön számadást vezetett. . ;•; Az ingatlanok — szőlő, ház, stb. —> átruházásakor egy forint ingatlanátruházási illetékfélét fizettek, amely a várost illette. A számadások között nem találjuk ennek nyomát, mert sem a befolyt összeg mennyiségéről, sem annak mikénti felhasználásáról nem tesznek említést. A tanácsülési jegyzőkönyvbe azonban bevezették az ingatlanátruházásokat és ilyen esetben azt is feltüntették, hogy az egy forintot a tanácsnál lefizették-e, vagy sem. 60 ) Nyomon követve a tanácsülési jegyzőkönyv vonatkozó feljegyzéseit^ megállapíthatjuk, hogy pl. 1746-ban 16 forint ilyentermészetű bevétele volt a városnak. Természetszerűen — bár közvetve — a várost illették a különféle eljárási díjak, amilyenek a ház- és szőlőbecslési eljárások díjai, árverések, bizottságok díjai stb. Ezeket ugyanis többnyire az eljáró tanácstagok és tisztviselők élvezték. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a város a tanács tagjainak, illetőleg a tisztviselőknek nagyon szerény javadalmazást nyújtott, akkor e díjakat valójában, mint tisztviselői fizetésrészeket, városi jövedelmeknek kell minősítenünk. Hasonlóképpen közvetve—a tanácstagok és tisztviselők útján -*— élvezte a város a már említett panaszbeadványi illetékeket, amelyeket jogos, illetőleg alaptalan panasz esetén volt köteles leróni a panasz benyújtója. A két városi kocsma (alsó és felső) bérletéből 1765-ben már közel 700 forint szerepel a számadások között. Hogy ebből, valamint más, az adókon kívül befolyó egyéb jövedelmekből milyen hányad illette a várost, — a földesúrral kötött szerződést nélkülözve — nehéz lenne feleletet adnunk. A pénzbírságokból befolyt összegek felének a város által történő felhasználhatása felől azonban világosan rendelkezik az Instructio. A 35. pontban rámutat arra, hogy a pénzbírság jog szerint a földesurat illeti. Zichy Miklós azonban csak a felére tart igényt, míg a másik felét átengedi a városnak. Természetes következménye volt ez annak az intézkedésnek, amely az elsőfokú igazságszolgáltatási hatáskört a városra ruházta. Az anyagiakról való gondoskodás mellett szoros kötelességének ismeri a tanács a város valláserkölcsi életének ápolását és az alapvető kultúrigények -— mint pl. az iskoláztatás — kielégítését. Már az Instructio előírja a magisztrátusnak, hogy vasár- és ünnepnapokon a tanács he ülésezzék. Zárószavaiban pedig figyelmezteti a tanácsot, hogy gondja légyen a vasár- és ünnepnapok méltó megülésére. Mindenki köteles az istentiszteleten megjelenni, a város pedig e napokon teljes munkaszünettel ünnepeljen. 61 ) ': Vallási tekintetben a város németajkú lakossága a maga egészében egy felekezethez tartózó : római katolikus. A magyar lakosság javarészben
