Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175

Óbuda közigazgatásának húsz éve. (1746—1766) Általánosan ismert történeti tény, hogy a Pestet, Budát és Óbudát egy törvényhatósággá, Budapest fővárossá egyesítő 1872 : XXXVI. t.-c. megalkotásáig önálló életet élt Pest, Buda és Óbuda. A három város múltjának föltárásával számos tanulmány többféle szempontból foglalkozik, mégis azt lehet mondani, hogy míg Pest és Buda múltja egész terjedelmében foglalkoztatta a kutatókat, addig Óbuda múltjából inkább a középkori, éspedig elsősorban a koraközépkori események keltették föl a kutatók érdeklődését. Tagadhatatlan, hogy Óbuda, a legendás Sicambria,

1

) a hajdani Attila városa,

2

) a királynő városa,

2

) a török megszállás idején a budai basák nyaralókertje

i

) az újkorra veszített hagyományainak erejéből, ezzel szemben Pest és Buda az újkorban is megtartotta, sőt növelte előkelő közjogi helyzetét és gazdasági jelentőségét. Óbuda a királyság első századaiban egyike volt legjelentősebb városainknak. Erre mutat magának a prépostságnak felállítása is. A XIV. század közepétől királynéi város fejlődésének útjába politikai akadály — éppen a királynék pártfogása következtében — nem gördülhetett. És bár gazdasági jelentőség tekintetében Pestet és Budát sem akkor, sem azóta el nem érte, a királynék egyrészt kiváltságos jogállást biztosítottak számára, másrészt az ugyancsak általuk, valamint a prépostság és káptalan által ott létesített intézmények és épületek városi jelleget adtak neki.

5

) A hódító török uralom szokásos érzéketlenségével dúlja föl a város életét és semmisíti meg intézményeit. A háborús idők, az oszmán uralom berendezkedése tetemesen csökkentik az őslakos magyarság lélekszámát. Hozzájárul a magyar lakosság századokra kiható megfogyatkozásához Pálffy Miklós stratégiai elképzelése is. Ő ugyanis Buda visszavétele érdekében el akarta a várost szigetelni, környékét elpusztítani és a magyar lakosságot a meg nem szállt magyar területre telepíteni. Elgondolása már 1595-ben arra vezetett, hogy Óbuda környékének magyar lakossága nagy részben lopva távozott.

6

) Az intézményeiből kiforgatott, magyar lakosságában megfogyatkozott város a török idők múltán új életet kezd. Jogi helyzetében még a török megszállás idején mélyreható változás következik be. Óbudát ugyanis 1659-ben

7

) I. Lipót adományaképen a Zichy-család szerzi meg az úgynevezett komáromi várbirtok testeként.

8

) A felszabadulás után pedig ténylegesen is