Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118
114 RKXA DEZSŐ TEKINTETES SZÉKESFEJÉR VÁRMEGYE KARAINAK és RENDÉINEK Haladó Hazafiúi Tiszteletül. A hozzáfűzött ajánló sorokban, melyeket a »Dicső> lelkes Hazafiakhoz« intéz, áldja őket, kik kebelökben egy nemzeti Magyar Játékszínt állítottak fel és Színjátszó Társaságot alapítottak meg. Ünnepli őket, akik nagyszívű adakozások által azt cselekedték meg, amit az Országnak Fővárosaitól méltán, de hasztalan várt a Nemzet. Kisfaludy Karoly fellépte a külföldön lakó magyarok közül is cselekvésre bírta Gaal Györgyöt, a magyar mesevilág első felfedezőjét, az Eszterházyak bécsi könyvtára őrét, aki Kisfaludy Károlynak három drámáját fordította le németre s adta ki. 51 ) Előszavában a magyar színészettörténetről általában szólva különösen kiemeli a székesfehérvári társaság eredményes munkáját és azt a nagy sikert, amelyet Pesten és Budán előadásaival elért. A drámaköltő és az előadók eme sikerei nem egy igyekezetet lobbantottak fel az irodalmi hajlamú magyarok keblében, hogy a színpadnak alkossanak. Ezek egynek kivételével nevek, akik alig jelentkeznék többé és nem jelentenek többet a semminél. Egy név emelkedik ki magasan ebből a sivárságból, aki Kisfaludy Károly tanítványa. A pesti Váci-utcának egyik házfalán, mely házban e két nagy író örök álomra hunyta le szemét — emléktábla hirdeti, hogy ott halt meg Kisfaludy Károly, a nagy mester és a nagy mesternél nagyobb tanítványa: Vörösmarty Mihály. Ha közvetlenül nem is terem dús gyümölcsöt az irodalomban e színésztársaság, annál nagyobb érdemei vannak, a magyar színészet fejlődésében. Hogy az egy évtized multán megnyíló Pesti Magyar Színház felséges művészgárdája a kellő időpontban előállott, azt nagy részben őnekik és nagy buzgóságuknak köszöni a nemzet. De elismeréssel kell koszorúznia a magyar művelődésnek a társaságot azért is, hogy a minden ízében, vérében, gondolatmenetében germán Kotzçbuet, ezt a színpadi »mázolót« eltüntette a magyar színpadról. Míg kezdetben a pesti magyar műsor négyötöde Kotzebue vásári ponyvának mondható darabjaival telt meg, addig a vendégjátékok utolsó éveiben Kotzebue teljesen letűnik a műsorról. Ugyancsak jelentős eredménye a Székesfejérvári Nemzeti Színjátszó Társaság pest-budai előadásainak az, hogy mindig újra és újra felébresztette mind a magyar sajtóban, mind a két város magyarsága körében, nemkülönben Tekintetes Pest-Pilis-Solt törvényesen egyesült vármegye urainak lelkében a nemzet színházának régtől fogva kísértő gondolatát; s hogy ez a gondolat oly hamar testet öltött, hogy e sok tárgyalás és szervezkedés, apostolkodás, lelkesítés, kolledálás után egyszeriben eljutott az alapkőletételig — az is nagy részben az 1819—1828. években itt játszott székesfehérváriak érdeme. Ennek az igazságnak adott kifejezést az 1874-ben felavatott székesfehérvári színház megnyitási előadását követő ünnepi estebéden Gyulai Pál,
