Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118
104 REXA DEZSŐ Higyjü k, hogy a magyar király és udvarának színházi estje, amikor először és nagyon hosszú időre utoljára foglalt helyet a magyar színielőadás fényesen kivilágított nézőterén — hozta most is meg azt az osztatlan örömet, amit a magyar színészek és a magyar közönség együttérzett, midőu e vendégjáték negyedik estéjén Kisfaludy Károly Kemény Simon-ját és a németből fordított Az elégett ház című vígjátékot a szeretett József" főherceg nádor és neje Mária Dorottya főhercegnő végignézte. Ezeket az ünnepi előadásokat és sikereiket nem hagyja említés nélkül a Wiener Zeitung 32 ) levelezője. Több alkalommal is szóváteszi minden irigykedés nélkül és elismeréssel vallja be, hogy a magyar színészet, mely még alig vetette le gyermekcipőit, már is komoly elismerésre érdemes sikereket ér el. A Hazai és Külföldi Tudósítások, a színészet buzgó támogatójának, a jeles Kultsár Istvánnak lapja e vendégj árast jó alkalomnak találja arra, hogy a pesti állandó magyar színház eszméjét ismét felvesse. Kkkor még a megye által a színház céljára megvett Hatvani- (ma Kossuth Lajos-) utcai telek, melyen ma a Nemzeti Kaszinó áll, megvolt, s így hát joggal írhatta Kultsár, hogy remélhetőleg nemsokára eljő az idő, hogy »a már régen építő kezeket váró házhelyre diszes theátrumot fog állítani a Nemzet«. A székesfehérváriak ime, nemcsak azzal járultak a magyar kultúra fejlesztéséhez, hogy kitűnő előadással gyönyörködtették a közönséget, de azzal is, hogy alkalmat adtak arra, hogy a régen várvavárt állandó színháznak gondolatát újraidézzék és annak reményét ébren tartsák. Az általános lelkesedés jele az is, hogy az akkori legelterjedtebb újság, a Hasznos Mulatságok egy ugyan zengzetes hálakölteményt közöl ebből az alkalomból. 33 ) Címe ez : ELSŐ FERENCZ Ő CSÁSZÁRI KIRÁLYI FELSÉGÉHEZ, midőn Sept. 28-ikán 1820-ban Pesten a Magyar Theátrumi Játékra megjelenni méltóztatott. A lojális poéta a királyt így ünnepli : Felkent Derék! Isten-személyed Kedves atyát mosolyog szemünkbe ; Szülnek ditső gondot nemesen dagadtt Kebledben ; olvasztó lebocsátkozás Bájoló kecsével gyújtja néped Szent fejedelm-szeretet hevére. Aztán biztosítja a kedvelt királyt, hogy »míg magyarnak Szíve dobogni fog, nem éri e nap remek hírét feledés öle, Felséges Istáp! Hív Nemzetem Kedveltje, Jó nevet élni, tudod, be édes!« Egy ifjú Kray báró nevelője volt, aki ezt a verset költé, valószínűleg) a császár-rajongó bárói család hangulatából nyervén külön ihletet hozzá. A kétségtelenül nem arra törekedő lap, hogy Pest-Budán a magyarosodás erősebb gyökeret verjen és a már amúgy is egyre nehezebben fennálló pesti német színészetnek erős magyar versenytársa legyen és hogy a magyar
