Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118
A SZÉKESFEHÉRVÁRI NEMZETI SZÍNJÁTSZÓK PESTEN ÉS BUDÁN 97 németté erőszakolt, — ime már erős magyar, művészetet igénylő közönséggel bírt, másodszor, hogy az állandó magyar színház kérdése már nemcsak a színészek magánügye. Igaz, még csaknem húsz évig kellett vánuY de e késlekedésnek súlyos politikai és pénzügyi okai voltak, sa kettőt legyűrni akkor még egykönnyen nem lehetett. A színészek buzgalma és pest-budai sikere otthonukban is osztatlan örömet keltett. A fehérvári közönség lelkéből-lelkezettnek nézte theátristáit, szívesen vette tudomásul, hogy az ország fővárosában, annak nagy kőszínhazában pompás sikereket aratnak, s hogy nem egyedül a magyar színművészetnek szereznek diadalt, de e mellett a nagymultú német színészet felett is győzelmet aratnak. Lelkesedve fogadták őket visszatértükkor és különösen a patrónus vármegyeházán ismerték el a társaság országos érdemeit. December 22-én a vármegye székvárosában Szolgaegyházi Marich Dávid es. kir. kamarás, Pészaki Bajzáth György földesúr és megyei főjegyző és a társaság dekorációinak igazgatója (aki a Frigyest Elek című látványos darab díszleteit művészileg maga festette), Alapi Salamon Ferenc főstrázsamester, Say István városbíró, Ybl Miklós, a világhírű építőművész atyja és »több más városi polgárok előtt a Nemzeti Játékszín dolgában midőn Gyülekezet tartatott«, Kolozsváry Pál főszolgabíró a Theátromnak főigazgatója beszámolván a társaság eddigi működéséről, nagy lelkesedéssel beszélt arról, hogy »a társaság nem csupán ezen szabad királyi városban, hanem a Haza Fő Városában, Pesten is ditsőséget szerze«, s azért az összegyűltek lelkes hozzájárulásával ünnepelte őket. 19 ) A színészet támogatására összegyúlt pénz azonban az 1820-ik év elején már fogytán volt a megye pénztárában. A társaságot vezérlő megyei urak szükségesnek látták, hogy új gyűjtéssel új pénzt szerezzenek, ezért nyomtatott körlevelet küldtek szét a vármegye tehetősebb uraihoz. Knnek kezdő soraiban is a pesti sikerekre hivatkoznak : »Több Nagylelkű Hazafiaknak az édes Anyai Nyelvünk pallérozására, kiterjedésére törekvő ditséretes buzgóságából és adakozásából ezen Szabad Kiír. Székes-Fejérvár Várossában fel állíttatott Nemzeti Színjátszó Társaság minő Ditsőséget szerzett magának most leginkább, midőn Pesten, Hazánk Fő Várossában több darabokat előadott, az egész Magyar Hazában azt mind a' Magyar, mind a' Német Újságok eléggé hirdetik, 's azt is bizonyítják, hogy ezen társaság az egész Publikumnak megelégedését, szeretetét, ditséretét megnyerni szerentsés volt ; — hogy a' Magyar ezen Mulatság egyik Fő Nemében is helyén vagyon és hogy Színjátszóink között többen vágynak ollyanok, a' kik a' híresebb Német Játékosokkal is bátran megmérkőzhetnek ., .<< 20 ) Valóban a vármegye már ekkor joggal dicsekedhetett azzal, hogy színészei mekkora érdemeket szereznek a magyar kultúra fejlesztésében, s midőn azzal a kéréssel fordul Székesfehérvár városához, hogy », . . e' Játék színi Intézetet minden ki telhető utakon és módokon ápolgatni és elől mozdíttani ne terheltessen« — nem leplezett büszkeséggel vallja: »Beteljesíttetett a' Hazafiak óhajtása, midőn 1818-ik esztendei 8-ber Hónapban a' Színi Jádszó Társaság fel állíttatván az nem tsak ezen K. Várossban, de Pesten is számosabb derék 's részént egészlen új Eredeti 8. Tanulmányok Budapest múltjából. IX.
