Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Rexa Dezső: A székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán, 1819-1828 85-118
96 E.EXA DEZSŐ meskedve lehoztam szobámból a lantot — énekeltem egyet-mást a régi kor magyar nótáiból, míg végre az igazgató, sőt Kisfaludi Károly is beleelegyedett, s általános chorus harsogott a teremben, jó kedv honolt mindenki szemében s more patrio magyar szívességből összevissza csókoltuk s öleltük egymást. »Most öcsém, fütyölj egyet, mert rekedtek vagyunk, mernék fogadni barátom, Károly, még nem hallottál ilyen füttyöt« — csendesség lőn. Fütyöltem lantom kísérete mellett, Kisfaludi Károly elragadtatással hallgatta, végre felkiált : »ez sok ! ezt soha nem hittem volna ! miért nem hallatja magát a színpadon?« — »Csak nem léphetek fel füttyconcertben -— mondám, — mégis, ha valami alkalmi darab volna, hol okvetlen fütyölni kellene, mind más volna!« — »Meg lesz! írok egy darabot ; mindenesetre megfütyöltetem barátomuramat a színpadon« s úgy is lőn, harmadnapra készen volt a darab. »Mikor pattant, nem hittem volna« czímű vígjátéka. Három nap alatt írta, s mi három nap alatt elő is adtuk az igazgató óhajtására . . . Folyt a víg darab jó kedvvel, az igen zsúfolt ház megelégedésére . . .« • . Szilágyi mint vén színész írta meg Egy nagyapa regél unokáinak címen emlékezéseit, így elbeszélése időrendjében gyakran van markos hiba ; — itt is téved, mert ez az előadás utáni vacsora nem 1819-ben volt, hiszen A kérők ama emlékezetes vacsorája után csak nyolc hónapra mutatta be a társaság a pesti közönségnek mint olyan újdonságot, melyen alig száradt még meg a tinta. A Mikor pattant bemutatója 1820 május 8-án volt Pesten. Kz volt valóban a darab első előadása, és mint látni fogjuk, a következő évi műsorban ezt a bemutatót három nappal megelőzte a Pártütők előadása, !— így hát valószínű, hogy az emlékezetes füttyös vacsora nem a Szilágyi által mondott időben volt. A gróf Festetics Albert szerkesztésében és Trattner nyomdájából megjelenő Pannónia 1,3 ) is lelkesen szól a vendégszereplésről német nyelven. Különösen Kantomé művészete ragadja el a recensenst, aki hetvenkedő németségének ad kifejezést, midőn a nagy tragikáról írja, hogy tehetsége és játéka általánosságban azt a kívánságot keltette a hallgatóságban, hogy áldozza a művésznő munkásságát a — német színpadnak. A német származású és ifjúságát teljesen német körben töltött magyar művésznőt azonban sem e követelőző kívánság, sem a német színpad kecsegtető, busás jóléte nem tudta elvonni a magyar géniusztól... Az 1819 őszén lefolyt vendégjátékokról elég bőségesen szól még egy németnyelvű újság, a tekintélyes Wiener Zeitschrift für Kunst, Literatur und Theater. Pesti levelezője értelmes és részrehajlatlan kritikusa a székesfehérváriaknak és sok elismeréssel és, ha kell, elég megrovással is szól a magyar művészekről és a magyar színműírókról. 18 ) Érdekes rövid statisztikát állíthatunk össze a Székesfejérvári Nemzeti Színjátszó Társaság 1819. évi működéséről a vendégjátékok szempontjából. Az egész évben a társaság százharmincegy előadást tartott. Kzekből Pesten huszonnyolcat, Budán hatot, tehát a két városban összesen harmincnégyet játszottak, tehát az összes ezévi előadásoknak csaknem egy negyede a pesti és a budai közönség előtt folyt le. — Knnek a ténynek nem csekély a fontossága. Első és fő jelentősége bizonyára az, hogy a főváros, amelyet a török hódoltság utáni újraalapítása /
