Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Baraczka István: A magyar nyelv ügye Pest, Buda és Óbuda közigazgatásában 49-59
52 BARACZKA ISTVÁN patentes columnaliter in una quidem latine, in alia verő germanice conceptas,, dein verő evoiuto hoc termino nonnisi germanico Idiomate expédiat ; ; Quod ipsum provincialia quoque Dicasteria in suis ad varias Regni Jurisdictiones dimittendis Kxpeditionibus observabunt.« 14 ) Nem mondhatjuk, hogy a pesti vagy budai magisztrátus kapva-kapott volna az alkalmon a német nyelv általános alkalmazását illetőleg. Úgy látszik egy évszázad és a meg-megújuló hatások nem tűntek el nyom nélkül. A nyelvrendelet vétele után — bár életbelépésének időpontja előtt — sokhelyütt találkozunk a már jólismert latin kifejezésekkel. így többek között a budai tanácsülési jegyzőkönyvben: »Sessio Die 30-a Septembris 1784«, a németnyelvű bejegyzések után pedig latin nyelven írják be : »Hodierna sessione alia item Publicum Civitatis Statum tangentia negotia assumpta, sunt.« 16 ) A rendelet életbelépése —- 1785 november 1 — után azonban a ta-r nácsülési jegyzőkönyveket valóban egyöntetűen német nyelven vezetik. A jegyzőkönyvek nyelve mégsem jelenti egyúttal azt, hogy a közigazgatás egész vonalán áttértek a német nyelvre. A helytartótanács még 1787-ben is kénytelen megróni a budai tanácsot : »Deutsch und nicht mehr lateinisch sollen die Berichte eingesendet werden.« 16 ) , sa II. József halálával a kulturális alapokon elgondolt nyelvi mozgalom égető problémává válik. Átalakulásakor még a századfordulón leszakad racionalista emlőiről és politikum lesz belőle. 17 ) Pesti, budai és óbudai vonatkozásban a meginduló nagy harcnak nincsenek nagyobb terjedelmű nyomai. Messze is esnek a küzdelmek központjától, hiszen a diéta Pozsonyban ülésezik, a magyar nyelvre vonatkozó első törvény pedig —• az 1790 : XVI. t.-c. — nem érinti közelebbről a közigazgatást. A német nyelv általános használata mindenesetre csakhamar felenged, és mind a latin, mind a magyar tért nyer az ügyvitelben. E tér T foglalás a hivatalos közigazgatásban — különösen ami a magyar nyelvet illeti — eleinte nagyon szerény méretű és inkább jellegében lényeges. Addig ugyanis, míg a XVIII. század megelőző szakában csak magyarnyelvű megkeresésekről, beadványokról, adóslevelekről és hasonlókról volt szó, és a tanács maga a német, illetőleg a latin nyelvet használta hivatalos nyelvül, most már előfordul, hogy maga a tanács hoz — úgyszólván kivétel nélkül — magyarnyelvű megkeresésre, vagy beadványra hasonnyelvű határozatot. így pl. Pest vármegye megkeresését 1794 május 7-én az 1772. számmal magyar nyelven vezetik be a pesti tanácsülési jegyzőkönyvbe és ugyancsak magyar nyelven hoznak rá határozatot. 18 ) Ez a tény már világosan mutatja a közigazgatás valóságos háromnyelvűségét. A háromnyelvű közigazgatás néha egészen változatos jegyző^ könyveket produkál. Pesten pl. 1796 február 18-án a 668. és 669. számmal bejegyzett tárgyak latinnyelvűek, a 673. számmal bejegyzett magyar- és a 677. számmal bejegyzett tárgy németnyelvű. 19 ) Tehát ugyanazon a napon, egyazon ülésben három nyelven folyik az ügyvitel. A XIX. század első négy évtizedében Pest, Buda és Óbuda köz T igazgatásának háromnyelvűsége egyre szembetűnőbbé válik. Ez idő alatt a magyar nyelv megközelíti két társának jelentőségét. Alkalmazásának terjedelme nem éri ugyan el amazokét, mert az iratok és jegyzőt könyvek tiílnyomó többsége német-, illetőleg latinnyelvű marad, de elvi
