Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában 14-27

24 GÁRDONYI ALBERT város mai területén belül keresendők. A keresztúri jobbágyoknak 1327 február hó 10-én a rákosi földek használatától történt eltiltása arra látszik mutatni, hogy ezek a földek Keresztúr közvetlen közelében terültek el. A budai káptalan 1336 június hó 9-én kelt jelentése szerint (Codex dipt, VIII. 4. 193. 1.) viszont a margitszigeti apácák és az ottani premontreiek között Jenő birtok határjárása közben azon a ponton volt nagyobb vita (inter commetaneos non modica contentio oriebatur), ahol a Vácra vezető út a Pest városát körülvevő nagy árkot átszelte, a premontreiek rákosi földjei tehát egészen eddig terjedtek. A Rákos mezeje elnevezés a középkorban úgy látszik elég tág értelmű lehetett, mert a magyar főpapok és főurak 1307 október 10-én kelt oklevelér ben azt olvassuk, hogy a pesti ferencrendieknek Szent Péter tiszteletére rendelt egyháza a Rákoson állott (apud ecclesiam beati Petri ín Rakus), márpedig ez a templom ma is ugyanazon helyet foglalja el. A Rákos mezejének mindenesetre kapcsolatban kellett állania a Rákospatakkal és minthogy ez a patak csupán Kőbánya mellett éri el Pest város határát, a Rákos mezeje Kőbánya, a Rákospatak dunai torkolata és Pest városa lakott részei közötti terület megjelölésére szolgált, amely terület már nem tartozott Pest város határához, mert a premontreiek földjei, rétjei és majorja is itt voltak. A Rákos mezeje mezőgazdasági célokra nem volt alkalmas, azért nem keletkezett a premontreiek itteni birtokán községi élet. II. I,ajos király idézett 1523-i oklevele is a mellett tanúskodik, hogy ezt a területet csupán kaszálónak használták a margitszigeti apácák is. Figyelemreméltók a Rákos melletti birtokok régi elnevezései, melyek a mellett tanúskodnak, hogy maguk a birtokok is a Rákos nevet viselték, p. o. Keresztúr eredeti neve Pousa Racusa volt MODI/588), Rákoscsaba pedig a Chaba Racusa nevet viselte (MODL 7). A Pest városával szomszédos területen az előadottak szerint a középkor folyamán a margitszigeti apácák, az óbudai káptalan és a magyar királyné voltak a nagyobb birtokosok : a margitszigeti apácáké volt Új becs, Jenő, Szentmihály és Cinkota, az óbudai káptalané Szent Iyászló, Káposztásmegj^er és Fót, a magyar királynéé pedig a csepeli uradalom tartozékát képező Szentlőrinc és Gubacs. Budai bírák is birtokosok voltak Pest város határában s birtokaikat részben királyi adomány, részben vásárlás útján szerezték. Palotán és a szomszédos Regteleken, Pardiban és Sikátoron Loránt budai bíró és leszármazottai, Keresztúron János budai bíró, Gyálon Werner budai bíró és leszármazottai, Szentfalván pedig Wlving budai bíró és leszármazottai voltak a földesurak, akik mellett maga a város nagyon szűk területre szorult s ez a terület sem volt alkalmas mezőgazdasági célokra. A legerősebben a Duna melletti mezőgazdasági célokra alkalmas területek voltak megszállva s a városi polgárság is ebben az irányban igyekezett újabb területeket szerezni, amint ezt a margitszigeti apácákkal folytatott jogviták tanúsítják. Ennek a területszerzésnek pedig a mezőgazdasági művelésre alkalmas földek gyarapítása volt a célja, amint ezt a nádor 1438 június hó 2-án kelt okleveléből láthatjuk, ahol meg van állapítva, hogy a foglalt területeken szőlő- és kertművelést kezdtek. A Pest városával szomszédos települések közül soknak még az emléke is elveszett, mert már a középkor folyamán beolvadtak a szomszédos községekbe. Palotába olvadtak bele a szomszédos Pardi és Regtelek, melyek