Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84
A KÖZRAKTÁR-KÉRDÉS PESTEN A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉN 71 vámház ügyében létrejött megállapodás értelmében ez az intézmény végül is a Só-téren találta meg helyét, s ugyanazon megegyezés alkalmával mindkét hatóság egyetértett abban is, hogy a közlerakó helyeket az Aldunasoron építendő két híd között, a vámházzal és az összekötő vasvittal kapcsolatban kell felépíteni. Közben Pest városa valószínűleg a Gamperl-féle bizottság jelentése alapján egyre világosabban látta a közraktári vállalat megvalósításának a pesti kereskedelemre gyakorolható üdvös hatását és mind határozottabban állt az ügy mellé. Ilyen értelmű felfogását csakhamar alkalma volt a kormány előtt is kifejteni Tisza Lajos közmunka- és közlekedésügyi miniszter összekötő-vasút építési tervei kapcsán. 17 ) Tisza Lajos a fővárosi közlekedés és kereskedelem legégetőbb igényeinek Kielégítésére szolgáló vasúti híd, dokkok és közraktárak tervének tanulmányozása során arra a meggyőződésre jutott, hogy legelőször a két városrészt összekötő vasutat kell megépíteni, ezzel összefüggésben pedig a pesti vasúti pályaudvarokat rendezni. Az összekötő vasútra két tervet készíttetett. Tervezett egy külső vonalat, amely a várost igen nagy sugarú körön kerülné körül és a Dunát a Csepel-szigeten keresztül hidalná át, Budafoknál találkozva a budai vasútvonallal. A másik terv, az úgynevezett belső vonal körülbelül az volt, amely később tényleg kivitelezésre került. Ha a főváros a belső vonal mellett döntene, akkor egyéb, kisebb fontosságú támogatás mellett a szóbajövő telkek ingyen átengedését kérné a kormány. Pest városa a kereskedelmi érdekeltségek meghallgatása után, a kereskedelem fejlődésének fontos érdekét szem előtt tartva, a belső vonal mellett döntött, azonban a vasúton kívül feltétlenül szükségesnek tartotta a közraktáraknak a pesti parton, közvetlenül a híd melletti megvalósítását is. Az 1871 október 31-i közgyűlésben leszögezett nézete szerint a két dolog egymással összefügg, tehát együttesen intézendők el. A miniszter készségesen méltányolta volna ezt az álláspontot. Válaszában el is ismerte, hogy annak, hogy »Pest hivatásának, mint elsőrangú kereskedő város, mint gyűjtőpontja és közvetítője a délkeleti és északnyugati világkereskedelemnek, megfelelhessen, egyik feltétele, hogy okszerűen berendezett közraktárakkal, sylosokkal, kikötőkkel felszereltessék«. A vasút kérdését azonban jelenleg más üggyel megnehezíteni nem tartotta kívánatosnak. A város tehát kénytelen volt az összekötő-vasút belső vonaltervének kivitelezéseért más ponton áldozatot hozni, nem mondott le azonban arról a reményről, hogy a kormány adott alkalommal minden befolyását érvényesíteni fogja a közraktárak érdekében. 18 ) Az 1869-i hitelválság 1870 közepére elsimult, a vállalkozó kedv Pesten ismét feléledt, sőt az alapítások még a válság előtti arányokat is ttilhaladták. 1870-ben ismét foglalkoztatni kezdte az elhelyezést váró tőkét és az alapításokban könnyű vagyonszerzési lehetőséget kereső vállalkozókat a közraktár. Rövid időn belül egymás után több ajánlat is érkezett a kereskedelmi minisztériumba közraktárak építése iránt. Többnyire kevéssé megalapozott vállalkozások voltak, amelyekben nagy szerepet játszott az állami kamatgarancia és egyéb saját gyengeségüket pótolni hivatott felvétel. A legtöbb figyelmet még Schmidtmann Ármin és érdektársainak ajánlata vonta magára. Benyújtott tervük szerint 15 milliós alaptőkével és a meginduláskor másfélmilliós állami segéllyel az ország több vidékén
