Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84

A KÖZRAKTÁR-KÉRDÉS PESTEN A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉN 61 azokkal a kereskedőkkel, akik eddig az örökös tartományokban nemigen« fordultak meg. Kívánatosnak tartja azonban a folyamodvány a terv miné| gyorsabb nyélbeütését, mert a szerb kormány ugyanilyen intézményt szándékozik Belgrádban felállítani és ennek megelőzése feltétlenül szükségesnek látszik.

2

) A pesti nagykereskedőknek ezt a kérését maga Pest városa is melegen pártolta és külön feliratban ajánlotta Augusz Antal főispán jóindulatába.) A központi hatóságok csakugyan foglalkozni kezdtek a kérdéssel, aminek eredményeként a kerületi pénzügyi igazgatóság 1852 augusztus 24-én 3, terv részletesebb kifejtésére szólította fel a nagykereskedők testületéti A testület szeptember 9-i előterjesztésében a külföldi kereskedelem megv könnyítésének két módját ajánlotta. Az egyik szerint a külföldi árukkal érkező kereskedő számára vásári számla nyittatnék, amint ez Lipcsében is gyakorlat ; a másik mód pedig abban állna, hogy a kereskedő rendelkezésére bocsáttatnék olyan közraktár, amelybe külföldi eredetű áruját vámmentesen beraktározhatja és csak az értékesítés után fizeti meg az •előírt behozatali vagy átviteli vámot. A hatóságok a felvetett két megoldás közül az utóbbi mellett foglaltak állást. A nagykereskedők testülete, egyes befolyásosabb tagjai révén az ügyben közbenjárva, a hivatalos, álláspontról még közlése előtt értesült, és így, amikor a kerületi pénzügyi igazgatóság 1853 augusztus 26-án a közraktárral kapcsolatos tervek részletesebb előadását kérte, néhány napon belül, szeptember l-re benyújtotta immár harmadik emlékiratát. E szerint a közraktár legelőnyösebb elhelyezést a Tömő-téren találna, minthogy a Duna mellett és az osztrák államvasutak indóházához közel, a közlekedés minden irányból könnyeri elérhetné. Az a körülmény, hogy a kincstár már régebben itt tervezte az újonnan felépítendő vámházat, nem sokban módosítaná az eredeti tervet» mert a tér közvetlen szomszédságában levő es. kir. hajóhivatal és szekerész raktár felhasználásával bőséges hely jutna a közraktárnak, amely ekképpen legalább közvetlen összeköttetésbe kerülhet a vámhivatallal is. A testületnek ezen közlésével azonban a tárgyalások jó időre meg is szakadtak. A közraktár kérdése, sőt maga az ezt felszínre hozó balkáni kereskedelmi probléma is a közben kitört krimi háború miatt elvesztette időszerűségét. Meg kellett várni a háború végét. A krimi háború pedig a Balkán kereskedelmi viszonyaiban nem csekély változást hozott.

4

) A változás a birodalom és az ennek függvényeként szereplő magyar főváros kereskedelmét elsősorban az angol kereskedelemnek a Balkánon való' nagyarányú térhódítása következtében érintette. Az angoloknak ugyanis szívós, következetes munka árán a XIX. század első felében sikerült a tengerparton mindenütt megvetni lábukat. Nemcsak délen, hanem keleten, a Fekete-tenger kikötőiben is. A part felől aztán lassan, a félsziget belseje felé nyomultak. Kezdetben csak Drínápolyig ért a Balkán kereskedelmi életében az angol hatás, a század közepén azonban már è földrész egyetlen jelentősebb helye sem vonhatta ki magát alóla. Az angol kereskedők megjelenése pedig leginkább az osztrák kereskedelemre jelentett veszélyt. Az angol térnyerés a krimi háborút befejező 1856-i párizsi szerződés megkötése után még csak erősbödhetett. Ebben a szerződésben sikerült ugyanis a bécsi kongresszus záróaktájának 108—116. cikkeiben lefektetett