Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84
A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén. Pesti kereskedelmi körökben az ötvenes évek elején egyre általánosabb lett az a gondolat, hogy Magyarországnak a balkáni kereskedelembe erőteljesen be kell kapcsolódnia, és hogy ezen a téren elsősorban Pestre hárul jelentős feladat. Mind komolyabban és behatóbban kezdtek foglalkozni Pest helyzetével a balkáni kereskedelem szempontjából. Hassan megvilágosodtak a lehetőségek és kibontakoztak a feladatok. A kérdés iránt leginkább érdeklődő kereskedők 1852 április havában egy emlékiratot dolgoztak ki e tárgyban. Ebben utaltak Pestnek a balkáni kereskedelem szempontjából kedvező fekvésére, amely lehetővé tenné, hogy a Balkánról Középeurópa felé irányuló kereskedelmet a magyar főváros magához vonja, szinte itt központosítsa. E cél elérése érdekében azonban Pestnek rendelkeznie kellene mindazon árukkal, amelyeket eddig a balkáni kereskedők máshonnan, elsősorban lépeséből szereztek be. Arra kell tehát törekedni, hogy az ottani ipartermékeket a balkáni kereskedő megkaphassa Pesten is. Másrészt a délkeleteurópai nyerstermények számára alkalmas piacot kell szervezni ; így Európa különböző részei között a kézműáruk és nyerstermények cseréjét Pest bonyolítaná le. Az emlékirat szerint ennek a tervnek megvalósítására Pest megfelelő helyén külföldi áruk számára egy alkalmas »átviteli bazárt« kellene nyitni. Ezt az intézményt részvénytársasági alapon legalább 400.000 forintos alaptőkével meg lehet valósítani. A vásárokat a lipcsei tavaszi vásárnál korábbi időben tartanák, és így a kedvező időpont, a kisebb távolság, az olcsóbb szállítás Pest számára biztosítaná a Balkánnak eddig nagyrészt a szász vásárvárost látogató kereskedőit. 1 ) Ez az emlékirat Pest kereskedelmi köreiben általános helyesléssel találkozott. A benne kidolgozott eszmét Oszwald Antal — aki maga is résztvett az irat megszerkesztésében — nem sokkal később, 1852 július 12-én előadta a nagykereskedők testületének választmányi ülésén és indítványozta, hogy a testület kérjen engedélyt az uralkodótól a terv megvalósítására. Javaslatát elfogadták. A felségkérvény a háborús idők következtében lehanyatlott pesti kereskedelem felvirágoztatásának egyik legtöbb sikerrel kecsegtető eszközét látta a külföldi áruk számára felállítandó tranzitóraktárban. Ezen intézmény által Pest kereskedelme kiheverné eddigi bajait, sőt kárpótolva lenne azon további veszteségért is, amely a magyar-osztrák vámhatár várható megszűnése révén fogja érni. De hasznos lesz az osztrák ipar számára is, mert megismerteti termékeit
