Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Baraczka István: A magyar nyelv ügye Pest, Buda és Óbuda közigazgatásában 49-59
54 BARACZKA ISTVÁN 3. Hat der beisitzende Herr Oberstuhlrichter Johann von Simontsits folgende in der ungarischen Sprache vorgetragene Erklärung gemacht ; — r Minthogy azt tapasztalom, hogy egynémely lakosok és elöljárói hivatalba^ lévő személyek néminemű panaszok felfedezésiben egy alattomos összejövetelt tartván... [stb.] 4. [magyarul] i 5—11. [németül] Sub Praesidio Domini Provisoris de eodem dato. 12—15. [németül].« 23 /a) ; Ez a jegyzőkönyv már csaknem paródiája a háromnyelvűségnek, mert egy napon, egy ülésben és egy közgyűlési tárgyban használja a három nyelvet. Ilyen és hasonló visszásságok felmerülésével, melyek hovatovább a közigazgatás komolyságát veszélyeztetik, eszünkbe jut II. József nyelvrendeletének indokolása, mely a közügyek vitelét egy nyelvhez köti, éppen annak az egységes állameszmének és ügykezelésnek az érdekében, amelynek ideáljai elhomályosították előtte a nemzet fogalmát és igényeit. Most azonban, mire a 40-es évekhez értünk, éppen a nemzet fogalma kristályosodott ki, és e nemzet óhajtotta berendezni saját államának ügyeit és meghatározni ügyvitelének nyelvét, de most már csak az egyetlen természetes módon : magyarul. A félévszázados nyelvküzdelmek utolsó állomását jelző két törvény -— az 1839/40 : VI. törvénycikk és 1843/44:11. törvénycikk — - véget is vet a háromnyelvű közigazgatásnak. Pest, Buda és Óbuda hivatalos nyelve is e törvényekkel lesz magyar, miután 1839—1840-től már a gyakorlatban is mind nagyobb szerep jut a magyar nyelvnek a három város közigazgatásában. Érdekes, hogy a helytartótanácsnak 1841-ben éppen azt a pesti tanácsot kell figyelmeztetnie az 1839/40 : VI. t.-c. 3. §-ára — mely a helytartótanács intéző és körleveleinek hivatalos nyelvéül a magyart rendeli —famely pesti tanács pedig a két testvérvárost mindig megelőzte a magyar nyelv körüli buzgalomban. 24 ) Buda főváros magisztrátusa pedig, mely még 1787-ben is — tehát a császár német nyelvrendeletének életbeléptetése után két évvel — latinul küldte egynémely iratát a helytartótanácshoz), amiért annak részéről megrovásban is részesült, most 1845-ben ismét latinul küldi fel a helytartótanácshoz adóbehajtási jegyzékét. Az intelem — immár a magyar nyelv érdekében — most sem marad el a helytartór tanács részéről, egyebek közt a következő szavakkal :».. .e városi tanács ezennel oda utasíttatik, hogy azt a törvény rendeletéhez képest a jövőberj, mindig magyar nyelven készítve mutassa be.« 25 ) ~ ;' A hivatalos magyar nyelv alkalmazása mellett tekintettel vannak a hatóságok a nemzetiségi és nyelvi adottságokra. Óbudán pl. 1844 november 15-én a tanácsülési jegyzőkönyvben tanúkihallgatásról olvasunk. (742. sz.) Nemcsak elfogadják a tanú németnyelvű vallomását, hanem a jegyzőkönyvbe is német nyelven vezetik be : »2. Ösmeri-e a tanú hontmegyei kövesdi mészárost, Frey Jánost? — ad 2. Ich kenne den Johann Frey von Kövesd.« Sajnos a pesti, budai és óbudai ügyvitel magyar nyelvének megizmosodására alig jut 5—6 esztendő. A szabadságharc tragikus kimenetele
