Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Baraczka István: A magyar nyelv ügye Pest, Buda és Óbuda közigazgatásában 49-59
À magyar nyelv ügye Pest, Buda és Óbuda közigazgatásában^ Nyelvkérdésről beszélni a XVII. századvégi Pesten és Budán, vagy a XVIII. századbeli Pesten, Budán és Óbudán -—*•'. különösképen a nyelvkérdést mai értelmében véve — anachronizmus volna. A magyar nyelvi mozgalom XVIII. századi kezdetei nem egyebek kultúrtörekvéseknél, melynek zsöngéit a felvilágosodás filozófiája élteti. 1 ) Csak az 1790-es években megindult és az 1840-es évekig elhúzódott magyarnyelvi küzdelem veti felszínre a nyelvkérdés modern értelmezésű problémáit, amelyek á nemzeti és politikai lét talajában gyökereznek. Ilyen értelemben azonban à magyar nyelv ügye nem partikuláris probléma többé, hanem országos érdekű. A kérdés valóban mint országos vonatkozású ügy nyer megoldást és amikorra az eredmények realizálásaképen Pestet, Budát és Óbudát érinti : a magyar hivatalos nyelv bevezetésének ügye nem lesz egyéb közigazgatási problémánál. A török uralom alól felszabadult és új életet kezdő Pest és Buda ügyvitelének hivatalos nyelvét nem határozza meg jogszabály. Gyakorlatilag azonban hosszú időre —• másfél évszázadra — egyirányú tájékozódást mutat a két város közigazgatásának nyelve ; nevezetesen a nagymértékben meggyérült lakosságú városok új telepeseinek, a németségnek nyelvi igényeihez simul. Az újratelepítés csaknem homogén német jellege megfelel a császári udvar magyarországi neoacquisticára vonatkozó elgondolásainak. 2 ) A német telepesek helyfoglalását a városok közigazgatásának tengelyében, a tanácsban, híven mutatják az első tanácsülési jegyzőkönyvek. B feljegyzések kivétel nélkül németnyelvűek. De az autonóm, közigazgatás központi és legfőbb szervének, a tanácsnak életírása, a tanácsülési jegyzőkönyv is csak nagyon rövid ideig őrizhette meg tiszta némethyelvűségét. A magyarországi közigazgatás latin kultúrája csakhamar — még a XVII. század utolsó éveiben — beülteti terminus technicusait a jegyzőkönyvekbe, sőt teljes latinnyelvű bejegyzésekkel teszi azokat változatossá. A pesti tanácsülési jegyzőkönyvekben már 1694 április 30-án olvashatjuk az egyébként egyhangúan német szöveg között : »Bodem dato ut supra« 3 ) bejegyzést, amikor is a jegyzőkönyv írója, nem akarván ismételni az időpont megjelölését, tudtunkra adja, hogy a következő ügyét is a fentebb megjelölt napon tárgyalták. 1694 augusztus 27-én már teljes latinnyelvű bejegyzést olvashatunk a pesti tanácsülési jegyzőkön3 r vekben.*J *. Tanulmányok Budapeät multjából VIII.
