Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48
A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ ÉS A BUDAI POLGÁROK 1694. ÉVI VISZÁLYA $9 rájuk tehessék kezüket a hitelezőik. Egyben az a remény is vezeti őket az adminisztráció szerint, hogy a népet szipolyozva pénzhez juthatnak, sőt Faber esetében attól is tartani lehet, hogy beszedi a közpénzeket, azután pedig odább álí. 63 ) Sikerült is felkelteni a kamara gyanúját, jóllehet bátran feltételezhető, hogy méltánytalan d!olog volt efféléket állítani, különösen Bösingerről, aki rövidesen több magas kitüntetésben részesült. A későbbi események következtében az adminisztráció azzal is vádolta a volt polgármestert és híveit, hogy el akarnak szakadni törvényes felettes hatóságuktól, a kamarától és katonai fennhatóság alá akarják átjátszani a polgárságot. Ezt a kameralisták véleménye szerint abban a reményben tették, hogy ezúton megszabadulhatnak az adófizetéstől, ámi pedig a kamarai bevételek teljes elmaradását vonná maga után. Amint mondták, ha sikerülne a tervet végrehajtaniuk, nemcsak Buda veszne el a kamara számára, hanem környéke is, mert a mozgalom feltartóztathatatlanul átterjedne a szomszéd községekre. 64 ) Ismerve a körülményeket, meg kell állapítani, hogy a polgárok épúgy nem kívánták a császári katonaság fennhatóságát, mint ahogy a kameralisták uralma alól is meg akartak szabadulni. Inkább a kiegyenlíthetetlennek látszó ellentéteknek, mint az érdekeltek szándékának kell tehát betudni, hogy a parancsnok valóban kísérletet tett az adminisztráció polgári joghatóságának megszüntetésére. Február közepén már igen nagy volt a városban a zavar és bizonytalanság. Egyaránt vonatkozik ez a .hatósági ügyvitelre és a mindennapi életre. Az elintézetlen ügyek száma tovább növekedett, pedig voltak közöttük olyanok is, melyeknek a halogatása erkölcsi vagy anyagi kárt jelentett. így már hosszabb ideje jogerős halálos ítélet sújtott egy gonosztevőt. Az ítéletet nem merték rajta végrehajtani, mert féltek, hogy az elégedetlen polgárok valamikép beavatkoznak és tüntetés robban ki. Az eladósodottan meghalt emberek hagyatékát sem tudták leltározni és zár alá venni a hitelezők súlyos kárára. 65 ) Minthogy Frankhenberg nem hajlott az adminisztráció segélykérésére, a polgárok ebből bátorságot merítettek. Február közepe táján egy mészáros a nyílt utcán ütlegelte és szidalmazta Ungerék újonnan felvett tanácsi szolgáját, majd Unger ablaka alá állt és gyalázkodó szavakkal illette. 66 ) Egyelőre nem sokat ért, hogy az adminisztráció újabb felterjesztést intézett a kamarához és sürgette Bösinger, valamint Faber megbüntetését, a parancsnoknak pedig a haditanács útján segítségadásra való szorítását. Amíg a panaszok Bécsbe értek, majd a hosszadalmas hivatali eljárást lebonyolították, még súlyosabb események történtek és ezek következtében a parancsnok előtt megnyílt az alkalom, hogy közvetlenül beleavatkozzék a város ügyeibe. A katolikus rácok, minthogy az adminisztrációval tartottak, nem akarták megfizetni Fabernek a rájuk kivetett adót. Faber Frankhenberghez fordult segítségért, a parancsnok pedig megadta Fabernek a kívánt támogatást. A nemfizetők házaiba katonákat szállásoltatott és rendeletére egy káplár vonult ki hat közlegénnyel és húsz muskétással. Ezeket a katonákat a beszállásolással sújtottak sem étellel sem itallal nem győzték kiszolgálni. A császári katonák, minthogy nem teljesítették valamennyi követelésüket, megverték áldozataikat, sőt ki is űzték őket házaikból.
