Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48

A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ ÉS A BUDAI ÍOI^GÁROK 1694. ÉVI VISZÁLYA 33 történt célzás, mikor azzal fenyegetőzött az adminisztráció, hogy más eszközökhöz nyúl az elszámoltatás és polgármesterválasztás kérdésében> ha nem teljesítik kívánságát.

30

) A tanács válaszkép erre a leiratra, azzal a kéréssel állott elő, hogy az adminisztráció tekintsen el a számadások bemutatásától. Szerinte eddig is saját hatáskörében vizsgálta felül azokat; maradjon meg nála a felülvizsgálat joga ezután is. Mikor azonban a továbbiakban azt mondta, hogy amennyiben az adminisztráció lemond a szám

1adások bemutatására vonatkozólag kifejezett kívánságáról, azonnal meg fog történni a polgármester lemondása, feltételt állított felettes hatóságának.

31

) Ezzel a kijelentéssel kezdődött az adminisztrációval való nyílt szembeszállás. , Bármennyire heves természetű egyéniség volt Bösinger, kétségtelen! hogy jól számbavette az általa kezdeményezett ellenállás eshetőségeit; Nemcsak előkelő pártfogóira és polgártársai ragaszkodására alapított» mikor letért az engedelmesség útjáról, hanem tekintettel volt az adminisz^ tráció kedvezőtlen helyzetére is. Werlein halála óta ennek a hivatalnak a rendje és tekintélye hanyatlásnak indult. Utódja, Plass adminisztrátor gyakran távozott el hivatalos utakra, 1693-ban pedig végleg elhagyta az adminisztrátori széket. Helyét- egyelőre nem töltötték be. A helyettesítést az adminisztráció rangidős tisztviselői látták el és ezeknek tevékenysége sok kívánnivalót hagyott maga után, miként azt hivatalos vizsgálatok is igazolták.

32

) Ezekben a napokban az adminisztráció és a katonaság viszonyában is igen kedvezőtlen fordulat állott be és e miatt számítani lehetett rá, hogy a várparancsnok nem segíti meg a kameralistákat a polgárok ellen.

33

) Az adminisztráció poroszlói kevesen voltak ahhoz, hogy az elége

L detlenkedő lakosságot fékentartsák. Annál kevésbbé volt tekintettel ezekre a körülményekre az adminisztráció. December 31-én igen erélyesen válaszolt a tanácsnak. Kijelentette, hogy a számadások megvizsgálására a bécsi kamara rendelkezésénél fogva illetékes. Ragaszkodik tehát ahhoz, hogy a polgármester azonnal mondjon le és számoljon el haladéktalanul arról az időszakról, amíg ő kezelte á város pénzeit. Ha a számadások felülvizsgálata megtörtént, úgyis visszaadja azokat a tanácsnak. Kilátásba helyezte végül ismét, hogy további ellenállás esetén megteszi a szükséges intézkedéseket.

34

) | Ezt a rendeletet a tanács válasz nélkül hagy'ta, mire az adminisztráció 1694 január 2-án elrendelte, hogy 5-én Bösinger a tanács színe előtt mondjon le,: ha pedig nem teszi meg, hivatalból állít új polgármestert, őt pedig megbünteti.

35

) Úgy látszik, Bösinger a személyét érhető minden kellemetlenséget el akart kerülni, mert még a rendelet kiadása napján Bécsbe utazott a rendes postajáfat igénybevételével, anélkül, hogy lemondott volna) Ezzel végleg útját vágta a békés kibontakozásnak. Elutazása előtt átadta a város pecsétjét, a polgármesteri hatalom jelképét személyes hívének, Faber; Jeromos Kristóf tanácsnoknak és ezáltal helyettesévé tette meg. Most már az adminisztrációnak is hozzá kellett nyúlnia a kilátásba helyezett erélyes eszközökhöz, ha nem akarta véglegesen lejáratúi a tekintélyét és nem akarta elveszíteni kevésszámú hívének a bizalmát. Január 5-én tehát hivatalból megszűntnek nyilvánította Bösinger polgármesteri tisztét, 8-ára pedig kitűzte az új polgármester megválasztását. Szem előtt 4. Tanulmányok Budapest múltjából VIII.