Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában 14-27

KÖZÉPKORI TEWSPtJXESEK PEST HATÁRÁBAN 19 A mai Sashalom neve a középkorban Farkashalma volt s a két elnevezés azonossága az 1737. évi tanúvallomások idején (Tanulmányok, IV. köt. 128. 1.) közismert volt. Farkashalma elnevezés az említett 1325 május 9-i oklevél szerint terjedelmesebb birtoktest megjelölésére szolgált, melynek határjelei közül ma csupán a Rákospatak és a Cinkotára vezető út ismeretes. Minthogy azonban Farkashalma határainak megjelölése Petherman és Márton pesti polgárok közreműködésével történt, valószínűnek látszik, hogy Farkashalma Pest város közvetlen közelében terült el. Egyébként az 1720. évi tanúvallomások szerint (Tanulmányok, IV, köt. 129. 1.) a szoros értelemben vett Farkashalmán »három hányások voltak s egyikét mondották pesti, másikát keresztúri, harmadikát cinkotai határnak«, amiből az következik, hogy a középkori Farkashalma nevű birtok területe az újkorban három részre szakadt s Pest, Keresztúr és Cinkota területébe olvadt. Minthogy továbbá a Farkashalom elnevezés már a középkorban is megvolt, nyilvánvalóan téves az 1737. évi tanu

r vallomások azon állítása, hogy ez az elnevezés onnan származott, mert ott »egy Farkas nevű pribéket elevenen elástak a törökök«. Regteluk határai között említi I. Lajos király idézett 1347 február 2-i oklevele Hartyánt, másnéven Mezőszentmártont, mely utóbbi elnevezésről az óbudai káptalan 1335 március 17-i oklevele alapján (MODI/ 2884) tudjuk, hogy Szent Márton tiszteletére rendelt templomától (ecclesia Sancti Martini) származott. Ugyanazon Hártyán utóbb Sikátor nevet kapott, amint ez Zsigmond király 1415 február 3-án kelt rendeletéből (MODL 10305) és a budai káptalan 1472 január hó 6-án kelt okleveléből (MODL 17278) megállapítható, ahol mindkét elnevezés együttesen fordul elő (Sykathor alio nomine Harkyan). A Palota szomszédságában ma is meglevő Sikátor puszta tehát azonos a középkori Hartyánnal, illetőleg Mezőszentmártonnal s hajdani templomának maradványai nem régen még állottak a puszta közepe táján a szántóföldek között (Károlyi család birtoklási története II. köt. 72. 1.). A Palotával szomszédos Szentmihály a margitszigeti apácák birtokaként jelenik meg először, megszerzésének időpontja és módja azonban nem állapítható meg, pedig az apácák középkori levéltára teljes egészében fennmaradt. Valószínűleg azon Nemus és Nogus nevű földeken vagy azok egyikén keletkezett, melyeket az apácák Cinkotával együtt 1259-ben kaptak IV. Béla királytól (MODL 492). Az azonosság mellett bizonyít, hogy Nemus és Nogus a nevezett adománylevélben Cinkotával együtt vannak felsorolva, továbbá hogy az adománylevél szerint mindhárom birtok a Rákospatak mellett terült el (terras Scyngata, Nemus et Nogus vocatas juxta Rakus). Nemus neve az 1259. évi adománylevélen kívül csupán Erzsébet királyné 1280 február 24-i oklevelében fordul még elő, amikor is öt olyan jobbágyot kaptak az apácák, akik Béla király idejében még Nemuson laktak (qui tempore regis Bele in terra Nemus vocata residebant), ami egyáltalán nem bizonyít Nemusnak későbbi fennállása mellett. (MODL 1061) I. Károly király 1335 február 10-én kelt oklevelében {MODI, 2884) tűnik fel először Szentmihály neve, amikor is a Palota melletti Pardy szomszédjaként van megnevezve. Nemus és Nogus nevei pedig teljesen hiányzanak az oklevélből. Mindebből arra lehet követkéz-