Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
154 IPJ. CSEMEGI JÓZSEF tett tárcsamegoldás formáját betartotta ugyan, ami azonosításunk alapjául is szolgált, azonban a tárcsadísz tekintetében már lényegesebb változtatásokra határozta el magát. Ami pedig a bordakeresztmetszetet illeti, az egykori profilt egyáltalán nem vette figyelembe, hanem helyette egyszerűen a főszentélybeli keresztmetszetet alkalmazta. Schulek Frigyes ez önkényes formaváltoztatásai megint csak a helyreállítási módszerével magyarázhatók. Ugyanis a budavári plébániatemplom négy főhajóboltozata négy különböző bordakeresztmetszettel és zárókődísszel rendelkezett az ő idejében, ami mindenesetre nem egységes építési tevékenységre vall. Már ő maga is két építési korszakot állapított meg a boltozatok között, amennyiben a nyugatról számított első főhajóboltozatot a déli toronnyal és a zenekórus építésével egyidősnek tartotta. 105 ) Azonban a részletek elmélyedőbb stílusvizsgálatokra mégsem ösztönözték, amint azt például a Mária-kapu téves kormeghatározása is bizonyítja, 106 ) így a szóbanforgó esetben is nagyon valószínű az a feltevés, hogy Schulek Frigyes lemondott e négy boltozat különböző építési korának maradéktalanul hű érzékeltetéséről és a csarnokká átépített hosszház boltozatának építészeti formáit bizonyos mértékig egybehangolta. Hogy azonban e törekvése a nyugatról számított negyedik boltmezőt miért nem érintette, magyarázattal e tanulmány keretében nem szolgálhatunk. Ez alkalommal megelégszünk annak lerögzítésével, hogy a szóbanforgó négy zárókő közül háromnak a helyét mondhatni teljes bizonyossággal megállapíthattuk s csak a gyűrűs záradék helymeghatározása minősíthető kevésbbé megalapozottnak. Azonban a gyűrűs záradék bordáinak meglehetősen nagy mérete, továbbá a főszentély bordáival való formai rokonsága és az ezekkel nagyjából azonosnak vehető faragasi kora a töredékek templombelsőben való más elhelyezését egyenesen kizárttá teszi. Ugyanis kétségtelen : a főszentély boltozatával nagyjából azonos korú boltmező a csarnoktemplommá átépítéskor elkészített mellékhajók és mellékszentélyek tere fölött nem lehetett, önként következik tehát, hogy a gyűrűs záradékú boltozat a főhajót fedhette valahol. Ha pedig egykori helye a főhajóban volt, úgy mégis legvalószínűbbnek az a feltevés látszik, melyet a Koronázó-főtemplom főhajóboltozatának vizsgálatából vezettünk le. A mellékhajók boltozatait illetően kutatásaink már sokkal kevesebb eredménnyel jártak. Az egyetlen talán idesorozható zárókő-töredéket a Kisbaári Kiss-gyüjtemény őrzi. Tárcsáján dicsfénnyel körülvett Krisztusmonogramm, I H C látható. 107 ) Helyének meghatározása azonban a Koronázó-főtemplom záróköveivel való egybevetés által nem vezetett eredményre, úgyhogy ezt a feltevést fenntartással kell kezelnünk. E zárókövön felül már csak két-két, a Műegyetemen, illetve a Képzőművészeti Főiskolán őrzött azonos gipszminta áll rendelkezésünkre. Díszítésük alapján a mai északi mellékhajó második és negyedik boltszakaszában kifaragott zárókövekkel azonosíthatók. A második boltszakaszban elhelyezett zárókő tárcsáját a középpontból fakadó és forgószerűen elhelyezett öt levél takarja, formái az első két pillérpár felső oszlopfő-koszorújának stílusát mutatják. A negyedik boltszakasz zárókövének tárcsáján viszont szőlőindából font koszorú látszik, mely formai
