Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

1.52 IFJ. CSEMEGI JÓZSEF: pillérpár toldozott-foldozott fejezetsorának ű, iriásolásától már csak esztétikai okokból kifolyóan is kénytelen volt eltekinteni* ami magyarázatul szolgálhat számunkra arra nézve, hogy e két pillér szobrászati díszítésének vizsgalata alkalmával egyértelmű megoldásokra nem jutottunk, - - -<. Ha még egy utolsó pillantást vetünk a ránkmaradt> eredeti oszlopfők sorára, úgy.-az a körülmény is felkelti figyelmünket,; hogy három olyan fejezetcsoport is fennmaradt -a budavári plébániatemplom plasztikai díszéből, mely egy kőbe faragott három oszlopfőből áll.

9

?) E aragványok tehát nemcsak a templom pilléreinek díszítésmódjára, hanem maguknak a pilléreknek alakjára vonatkozóan is útmutatással szolgálnak. Ha segítségükkel a pillérek keresztmetszetét-kiegészítve megrajzoljuk, úgy-a mai templom pilléreinek alaprajzi formáját kapjuk meg. Bz azt jelenti, hogy Schulek Frigyes az újjáépítéskor az eredeti pillérkeresztmetszeteket is híven átmásolta. De ezt bizonyítja a Kisbaári Kiss-gyüjtemény egy töredéke is, melyben egy templompillér fejezetsorának fej lemeztöredékét ismerhetjük fel. E faagvány tagozása a mai pillérek fejlemezévei azonos, a párkánytag vezetése pedig a mai pillérkeresztmetszetekkel egyezik meg.

96

) A budavári plébániatemplom oszlopfőivel szoros rokonságban áll az a két, Meduzafejjel ellátott töredék, melyek minden bizonnyal a gyám szerepét töltötték be templomunk valamelyik boltozatánál és'a keresztbordák terhét viselték. Az egyik töredéken jól, látható, hogy a .Meduzafő egy falsík és egy háromnegyed-oszlop által alkotott sarkot töltött ki; Bz utóbbi töredékről Schulek Frigyes gipszöntvényt is ^készíttetett, mely a műegyetemi középkori tanszék birtokában van.

97

) Az öntvény elkészítésének idejében faragványok sokkalta jobb állapotban volt, mint ma s így fenti megfigyelésünk helyességét eredményesebben igazolja. Az újjáépítés alkalmával ez a motívum is a kirekesztett formaelemek közé jutott, így eredeti helyére vonatkozóan semmiféle támpont nem áll a kutatás rendelkezésére. • •• .. ' . A nagyszámú borda- és zárókőtöredékek vizsgálatának kiindulópontjául a főszentély záró-sokszögének boltozati rózsája látszik legalkalmasabbnak.

98

) A zárókőben nyolc borda futott össze, ami a zárósokszög oldalszámának megfelel. A rózsa díszítése -mélyített tükörben foglal helyet és formáiban egyszerűen megfogalmazott szőlőindakoszorúból áll, közepébe csillár fel akasztására szolgáló vasgyűrű van erősítve. A bordák keresztmetszete igen érdekes : a kezdetleges körtetagot kétoldalt horonnyal elválasztott henger- és sarkantyútag kíséri. Azonos keresztmetszetű bordá^ még két, méretben kisebb, keresztboltozatból származó zárókövön is visszatérnek, tárcsáik azonban az előbbitől eltérően a bordakeresztezés alá mintegy odabiggyesztve kerültek kifaragásra. A keresztboltozati bordák 50, illetve 52 fokos szögben találkoznak egymással, amiből t— a Schulek Frigyes által készített felmérési alaprajzzal egybevetve — nyilván következik, hogy e zárókövek csakis a főszentély kórusboltozatából származhatnak. A kelet felőli első kórusboltozat keresztbordái zártak 52 fokos szöget egymással,. ; az e keresztboltozattal azonosítható ; zárókő tárcsáját négyszirmú rózsa díszíti.

99

) A kelet felőli második kórusboltozat keresztbordái 50 fokban találkoztak egymással, zárókövét- nyolcszirmú • rózsa borította.}?

0

) Mindkét keresztboltpzati zárókő közepébe a szentélyzáródásé-