Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
150 IPJ. CSEMEGI JÓZSEF testvér-oszlopfő felismerhetetlenségig sérült maradványa. 87 ) E töredékek helyének meghatározásánál lényeges körülménynek kell tekintenünk az egyik fejezet oszloptörzsének méretét. Ilyen méretű pillérek csakis a hosszház északi fala mentén voltak, mint azt a Schulek Frigyes által készített felmérési rajz és a Koronázó-főtemplom mai északi falpillérei mutatják. E faragványok helye tehát e pilléreken kereshető. Legvalószínűbb, hogy egykor az első és második hajópillérrel egy vonalban álló falpillérek szobrászati díszéhez tartoztak, mely helyeken ma többnyire a Béla-torony aljai szőlőleveles oszlopfővel hasonlóan kialakított fejezeteket láthatunk. Bizonyára Schulek Frigyes e durvadíszű kapitéleket a másolásból ugyancsak kizárta. Végül szóljunk néhány szót a Halászbástya-kőtár ama fejezetéről is, melyet a Koronázó-főtemplom díszítésében nem látunk viszont s a faragványnak sem mérete, sem formája nem ad útbaigazítást arra, hogy eredeti helyét hol kereshetnők. Szőlőindákkal gazdagon befuttatott kelyhű oszlopfőcsoportból áll e faragvány s valamikor három tagból alkotott kötegoszlop záródísze lehetett. 88 ) E kötegoszlop a fejezet alaprajzát tekintve falsíkot tagozott, azonban ily keresztmetszetű faloszlopot a budavári plébániatemplom felmérési alaprajzában nemigen találunk. Fejezetünk díszítésmódja igen érdekes. A szőlőlevelek és indák a kehelytől erősen elválnak, sokhelyütt az aláfúrások révén szabadon lebegnek. Amíg tehát a Béla-torony aljának ugyancsak szőlőleveles oszlopfőin az indadísz a kehelyre simul és így inkább lapos domborműnek hat, addig a szóban levő fejezet a tömbszerűbben faragott Béla-torony aljai oszlopfőkkel szemben fény-árnyékhatásokkal feloldott abb, levegősebb formahatásokat ér el. A budavári plébániatemplom ránkmaradt oszlopfőinek sorát áttekintettük tehát. Faragványainkat vizsgálataink alapján nagyjából három stíluskörbe sorozhattuk : az egyik, formai szempontból összetartozó csoport a főszentély záródásában, a másik meg a Béla-torony aljában lelte fel régi helyét s végül felismertük, hogy a nyugatról számított első két pillérpár felső fejezetkoszorúja a gipszöntvények tanúsága szerint ugyancsak azonos stílusjegyeket mutatott. Templomunk többi oszlopfője is többékevésbbé e három faragványcsoporthoz tartozik, így a hosszház további fejezetei a Béla-torony alján megismert fejezettípust követték, az északi hosszházfal díszítésére szolgáló oszlopfők a nyugatról számított első két hosszházpillérpár felső fejezetsorával mutatnak rokon vonásokat, a bimbós és párnafejezetek pedig a főszentély záródását díszítő oszlopfők szelleméhez állanak közel. Természetesen ez állítások tudományos vizsgálata s megfelelő igazolása további stíluskritikai tanulmányokat kívánna, ami azonban ez alkalommal nem feladatunk. Ezért kikerülve az itt még megoldásra váró problémákat, csak az újjáépítéskor Schulek Frigyes által figyelembe nem vett párnafejezetek egykori helyének kérdésére szentelünk több figyelmet. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a párnafejezetek csoportjához tartozó vagy azokkal rokon faragványok közül a Béla-torony aljain kívül még további háromról is sikerült kutatásaink során egyet-mást megtudnunk, így kiderült, hogy az egyik töredékesen fennmaradt, három háromnegyedoszlopfőből álló faragvány díszítésmódját Schulek Frigyes a főszentély
