Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTESTÖRTÉNE^ÉHEZ 135 jelentésében. De különben is ez volt az akkori sekrestye nyugati fala. Sajnos az északi falban talált kiöntocsatorna helye az alaprajzban rögzítve nincsen s így helyét illetően csak találgatásokra vagyunk kényszerítve. Egy azonban valószínű: a kiöntőcsatorna minden bizonynyal a Gara-kápolna falában elhelyezett piscinához tartozott, így a vízlevezető helye inkább az északi fal keleti, mintsem a nyugati felében feltételezhető. Miután a Lers Pál jelentésében foglaltakat Schulek Frigyes felmérési rajzával az adott körülményekhez képest kielégítően azonosítottuk, felmerül a kérdés : mely épületrészekhez tartozhattak a budavári plébániatemplom északi oldalán feltárt középkori falak? Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a Lers Pál által is leírt észak-dél irányú fal semmiképen sem tekinthető a Gara-kápolna nyugati falának, mert a bennefoglalt ajtó és ablak a kápolna építészeti kialakításába teljesen értelmetlenül illeszkednék. A Gara-kápolna keresett nyugati homlokfala így csakis az ötödik és hatodik boltszakasz mentén csatlakozhatott az északi templomfalhoz és azon az alapfalon állhatott, mely e helyen a feltáráskor napvilágra került. A Lers Pál által leírt fal és az általunk a Gara-kápolna nyugati homlokfalának tartott falazat között egy kelet-nyugati irányú alapfalra is bukkant a kutató csákány. Ez a fal az egykori sekrestye nyugati falát középtájon érte el s ajtónyílását az ablaktól mintegy elválasztotta. E körülményből arra szabad következtetnünk, hogy a kelet-nyugati irányú falazat készítői az ablaknyílásra voltak tekintettel akkor, midőn a falat nem a Gara-kápolna északi határfalának irányában emelték. Ha feltevésünk helyes, úgy az is kézenfekvő, hogy az ablaknyílás ezek szerint kelet felé nézett és a nyugatról számított negyedik boltozathoz csatlakozó építményhez tartozott, továbbá az ajtónyílás az ötödik boltszakasz falához épített s a többihöz képest fele-mélységű térbe vezetett. Ha tehát felelni akarunk arra a kérdésre, hogy mely rendeltetésű terek csatlakoztak a középkorban templomunk északi falának negyedik és ötödik boltszakaszához, úgy elsősorban ki kell kapcsolnunk a kápolnák lehetőségének gondolatát. A kápolnák önálló egészet alkotó terek voltak, ajtókkal való egybekapcsolásukra szükség nem lehetett. És kápolna feltételezésének esetében ugyancsak indokolatlan megoldásnak tűnik előttünk a negyedik boltozathoz csatlakozó térnek keletre néző ablaka is. E meggondolások alapján inkább arra a feltevésre hajlunk, hogy a negyedik boltszakaszhoz fűzött tér a középkorban sekrestye volt, melyhez kelet felől előtér csatlakozott. A Gara-kápolna tehát ezek szerint csak egy boltszakasznyi hosszú volt és a budavári plébániatemplom hatodik boltszakaszához simult. Schulek Frigyes tehát, midőn e helyen az újjáépítéskor Szent István kápolnáját megalkotta, a Gara-kápolna egykori alaprajzát híven másolta át. Kápolnánkkal kapcsolatban meg kell még emlékeznünk arról az L-alakú falalapról, mely a nyolcszögű záródásban került elő. A felmérési rajzban e faltól közvetlenül nyugatra sírokat is jelölt Schulek Frigyes. Mivel tudjuk, hogy Miklós nádor e kápolnát temetkezési helynek szánta, így kézenfekvőnek látszik, hogy a kápolnának kriptája is lehetett s ennek maradványa volt e fal.
