Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
ADATOK A BUDAVÁRI FŐT^MP^OM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTQRTÉNETÉHFZ 129 lehetetlen, hogy a Mária-kapu előcsarnokának díszítéséből valók. Az ugyanis nem látszik valószínűnek, hogy a templom külső architektúrájába illeszkedtek, mert méretük ahhoz túlkicsi. Meggondolásaink kézzelfogható eredményének a Madonna-szobor eredeti helyére vonatkozó feltevésünket tekintjük. A Mária-kapu fényképének és fennmaradt építészeti töredékeinek vizsgálatára visszatérve, meg kell még azt is állapítanunk, hogy a fennmaradt részletek anyaga nem egységes. Az erős kopásokat mutató s felületükön sötét színű homokkő-töredékek mellett finomabb részleteiben is feltűnően jó állapotban ránkmaradt világosszínű mészkőfaragványokat találunk közöttük s ez utóbbi csoporthoz sorozódik a már említett, későbbi helyreállításból származtatható oszlopszék darabja is. E két, egymástól különböző szerkezetű anyagnak alkalmazása magán a fényképen is felismerhető, amennyiben a kapuzat bélletének lábazata, sőt a baloldali bélletoldal egész alsó harmada világosabb színű kőanyagból készült és .szemmelláthatóan jobb állapotban is volt a kibontáskor, mint a kapuzat többi része. Továbbá feltűnő az a körülmény is, hogy a mészkősorok a déli torony falába vannak kötve, ezzel szemben a homokkőből épített falrészek a toronyfaltól elválnak. Az elválasztó függőleges falhézag az ívek magasságában különösen jól látható. E megfigyelések a kapuzat egy későbbi helyreállításának feltételezését teszik indokolttá. Ha Schulek Frigyes fényképét további vizsgálat tárgyává tesszük, úgy azt is megállapíthatjuk, hogy a bemenet balra eső kapubéllethez tagozatok csatlakoznak, melyek azonban a Mária-kapu tulajdonképeni bélletéhez már nem tartoznak. B tagozatok egy kivételével, a bélletív kezdetének magasságában finomművű és a béllettagozatokëhoz hasonló fejezetekben végződnek s fölöttük ívtagozatok kezdete látszik. Nem lehet vitás, hogy e tagozatok és ívek az egykori előcsarnok architektúrájához tartoznak s a Schulek Frigyes által meghatározott előcsarnok-alaprajzba kifogástalanul be is illeszthetők. Az ívek rendeltetése a fénykép alapján ugyancsak megállapítható. A szóbanforgó tagozatokat a Mária-kapu bélletétől egy fejezetnélküli tag választja el, mely a bélletív kezdetének magasságában eredeti irányából kilendült és íve a hosszház falával 45 fokot bezáró függőleges síkban az egykori előcsarnok középpontja felé tartott. A fejezetekkel koronázott tagozatok viszont oly ívet tartottak, melynek síkja a hosszház falára merőleges volt. Nyilvánvaló tehát, hogy az előbbi ív az előcsarnok boltozatának egészen a lábazatig levezetett bordatagozata volt, míg az utóbbi a boltozat falsíkmenti vakíve lehetett. Az ennek alapján elképzelhető boltozati rendszer a Schulek Frigyes kutatómunkája alapján nyolcszögűnek megállapított előcsarnok-alaprajzzal 48 ) sem áll ellentétben. Schulek Frigyes az újjáépítéskor a Boldogasszony templom e díszkapuját eredeti helyén másolatban újrafaragtatta : minden, a fénykép szerint eredeti helyén megmaradt faragványrészlet e másolatban fellelhető ; de gondja volt arra is, hogy az ívmező domborművének kiegészítése ikonográfiái szempontból is kifogástalanul történjék. Ebben az igyekezetében Czobor Imre volt segítségére, ki egy XV. századbeli az esztergomi kincstárban talált és azonos tartalmú gyöngyhazfaragvány alapján állapí10. Tanulmányok Budapest múltjából VIII.
