Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ T27 kapunyílásokat az ívmezőtől vízszintes párkány választotta el, melynek vonala a bélletszéllel, a kapunyílások íveivel és az osztókávakő tagozataival egyetemben négy háromszöget keretezett. E háromszögeket a Mária-kapu mesteré a négy evangélista domborműben kifaragott jelképével töltötte ki. A kapun a bemenet balkézre eső háromszögben szárnyas emberalak volt látható : Máté evangélista jelképe. A kapuosztó kávakő baljára János evangélista jelképe került, a további két háromszöget pedig Márk és Ivukács evangélista jelképe, az oroszlán és a bika foglalta el.

37

) Az ívdombormű Mária halálát ábrázolta. Baloldala mondhatni teljes épségben megmaradt, jobbfele azonban erősen sérült állapotban került ki az elfalazás alól : csupán a hét apostolalak maradt meg belőle, melyek a baloldali részen ábrázolt többi öttel egyetemben térdelve veszik közre a haldokló Mária imazsámolyon összeomló testét. A cselekmény színhelyét a baloldali apostolcsoport fölött ábrázolt ágy jelzi, a fölött pedig, a bélletív vonalát követve elhelyezett két ülő alak látszik. Fejüket dicskör övezi. Az ívdombormű e töredékeiből nagy valószínűséggel következtethetünk az elpusztult részekeri ábrázoltakra. A képszerkesztésből önként következik, hogy a dombormű jobb felsőrészén a baloldalnak megfelelően ugyancsak két ülő alak került kifaragásra s így bennük a legnagyobb valószínűséggel a négy evangélistát sejthetjük. A négy evangélista ülő alakja pedig minden bizonnyal az angyalokkal körülvett Megváltót foghatta közre, amint a Szűzanya gyermek képében mennyberöppenő lelkének' fogadására siet. Végül a kapuzat stílusbeli és ikonográfiái szerkezetéből következtetve arra is joggal gondolhatunk, hogy a kapuosztó kávakő a bélletszobroknak megfelelően elhelyezett szobrászati alkotással volt díszes. Arra való tekintettel, hogy a budavári plébániatemplom a Boldogasszony tiszteletére épült és e kapuzat legnagyobb szobrászati díszének : ívdomborművének tárgyköre is Mária életéből van merítve, önmagától adódik a feltevés, hogy az osztókávakő homloksíkját a Gyermek Jézust karján tartó Istenanya szobra díszítette. Ha e feltevés megállja helyét, úgy ebből a béliét szobraira is nagy valószínűséggel következtethetünk. Ugyanis kézenfekvő, hogy a kapuzat Szűz Mária dicsőítésére épült, s mint mondottuk : az osztókávakő szobra minden bizonnyal a glóriás Szűzanyát ábrázolhatta. Ily alkalmakkor a középkori mesterek Szűz Máriát az evangélisták, apostolok, nem egyszer pedig rokonsága, így Keresztelő Szent János, Szent József, Szent Erzsébet és Szent Anna, vagy más szentek társaságában is ábrázolták. A Mária-kapu esetében az utóbbiak látszanak legvalószínűbbnek, hiszen a négy evangélista és az apostolok az ívmezőn már kif aragásra kerültek. Schulek Frigyes e felvétele felbecsülhetetlen értéket jelent áz építészettörténet számára. Nem csupán azért, mert segítségével fogalmat alkothatunk a budavári plébániatemplom e díszéről, hanem azért is, mert általa ä Mária-kapu ránkmaradt töredékeinek felfedezésére is vállalkozhatunk. E fénykép nyomán volt ugyanis megállapítható, hogy a Fővárosi Múzeum Halászbástyában elhelyezett kőtárának anyagában az ívmezőnek két evangélista ülő alakját magábafogadó s már eddig is ismert töredékén kívül

38

) a négy evangélista-jelkép közül a két középső, Jánosé

39

) és Márké

40

), továbbá a kapukeretkövek néhány jellemző darabja,

41

) a kaputól bemenet jobbra eső bélletoldal szoborfülkéjének erősen megrongálódott sátor-