Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
124 IFJ. CSEMEGI JÓZSEF A negyedik toronyemelet szenvedett legtöbbet az idők viharaiban. Középkori részletformákat csak az ablakok bélletei mutattak, az ablakok fölötti felfalazás, mely minden bizonnyal a toronyóramű elhelyezésére szolgált, a koronázó párkány formáinak tanúsága szerint már a későbbi idők építkezési tevékenységének számlájára írható. Hihető, hogy Schulek Frigyes a torony lebontásakor erre az emeletre vonatkozóan lényeges részletformákra, melyek számára az újjáépítésben irányító hatással lehettek volna, nem nagyon találhatott, így a mai torony negyedik emeletének építészeti kialakítása, az ablakkeretek keresztmetszetétől eltekintve, már az ő önálló tervezési tevékenységének eredménye. Jellemző azonban, hogy e részletek kialakításánál sem járt el teljesen önkényesen, hanem a felhasznált motívumokat a harmadik emelet formakészletéből merítette. Képzeletét szabad szárnyra csak a toronysisak megtervezésénél engedte. A negyedik emeleti ablakok íve fölé kifeszített szamárhátívek közé négyoldalt erkélytornyocskákat, galériát, fínomvonalú, nyúlánk kősisakot tervezett, melynek alsó harmadát gallérszerűen alkalmazott körerkéllyel is díszítette. Teljesen valószínűtlen, hogy a lebontással az egykori toronysisakra vonatkoztatható töredékformák oly nagyszámban kerülhettek elő, hogy azokból a sisakmegoldás még részleteiben is visszaszerkeszthető lett volna. Különben is nagyon kétséges, hogy a toronynak a középkorban egyáltalán kősisakja volt. Az 1470 előtti időből származó Schedel-féle metszetrajz szerint 24 ) a budavári plébániatemplom ránkmaradt déli tornya még nem épült meg, 25 ) Erhard Schön metszetén viszont, 26 ) mely templomunkat az 1541. évi állapotában mutatja be, a tornyot sátortető borítja. Ugyancsak sátortetővel fedett tornyot mutat az 1572-ben kiadott Hufnagel-féle rézmetszet is, 27 ) mely az Erhard Schönféle metszetrajz nyomán készülhetett. Tornyunk 1602-ben még ebben az állapotában lehetett s így érhette meg a visszafoglalást is. 28 ) Azonban 1696-ban, majd 1737-ben, Schmutzer metszetének tanúsága szerint, 29 ) már barokk-hagymatető koronázta testét és ilyformán ábrázolta egy 1777-ből származó metszet rajzolója is. 30 ) E metszetrajzok ismeretében semmiképen sem látszik valószínűnek, hogy valaha is kősisakja lett volna. Hogy Schulek Frigyes minden korhűségre való törekvése mellett is e megoldást választotta, arra nem a napvilágot látott leletanyag, hanem bizonyos építészettörténeti meggondolások késztethették. Magának a toronynak és a hozzá kapcsolt épületrészeknek térbeli viszonya is azonos az eredeti állapottal. Ugyanis a toronyalja, mint ahogyan ma is, egykor kápolna céljait szolgálta. A torony emeleteire való feljutás tehát csakis egy külső lépcsőtornyocskának segítségével válhatott lehetségessé. Ez a nyolcszögalaprajzú lépcsőtornyocska mind eredetiben, mind pedig a templomtorony újjáépítése után a toronytest déli oldalának nyugati feléhez simult, mint azt az tijjáépítés előtti állapotot feltüntető felmérési alaprajz bizonyítja, és a torony második emeletéig vezetett. Ennek igazolására a déli torony oldalt ábrázoló fénykép szolgál. Ezen a fényképen jól láthatjuk^ hogy a földszint és emelet megvilágítására a nyugati oldaléval azonos méretű ablakok törték át a torony falát. Az ablakok és a délnyugati saroktámpillér közti falsíkhoz épült a szóbanforgó lépcsőtorony, melynek nyomai a fényképen könnyen kivehetők. A lépcsőtornyocska megmaradt
