Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

108 v SEBESTYÉN EDE A »HIMNUSZ« PÁLYÁZATA. A Nemzeti Színház igazgatósága tehát pályázatot hirdetett az 1844. év elején Kölcsey Ferenc »Himnusz« című költeményének megzenésítésére. A pályázatra tizenhárom munkát küldtek be. Ezek közül hét egészen értéktelen, dilettáns munka volt, amelyet minden tanulmányozás nélkül félretehettek. Tehát mindössze hat munka közül kellett választani. Ezeknek az előadását július másodikára tűzte ki a bírálóbizottság. A szent nemzeti imádság pályamunkáinak bemutatása egészen profán módon ment végbe, az alkalomhoz teljesen méltatlan módon, éppen úgy, mint a Szózat esetében. Nem szántak rá külön estét, hanem a rendes "színházi előadás felvonásközi szüneteit használták fel. És éppen egy francia bohózat volt kitűzve erre az estére. »Tudtán kívül kém« volt a címe. Ahogyan a színház megtagadta a nemzeti imádságok bemutatásától a megfelelő ünnepies külsőségeket, a közönség is tartózkodó volt az érdeklődés dolgában. A színház nem telt meg. A közönyösségben a sajtó is egyetértett a színház igazgatóságával és a közönséggel. Nem mindegyik újság küldött kritikust àz előadásra. A hat pályamunkát hármas csoportban két részre osztották. Hármat a színdarab előtt adott elő a zene- és énekkar, hármat az első és a második felvonás közötti szünetben. A közönség tudta, hogy a bírálóbizottság az utolsónak előadottat akarja a díjjal kitüntetni. Ez hatotta meg leginkább a hallgatókat is. Hosszas taps következett a befejezése után, s amikor ismét elcsendesült a közönség, a bizottság egyik tagja felolvasta a jegyzőkönyvet. Közölte, hogy a díjat egyhangú szavazással az egyes számú pályamunkának szánták. Az egyes számú lezárt levél felbontása után kihirdették az eredményt : — A díjat a mi kedves karmesterünknek, Erkel Ferencnek, a »Hunyadi László« szerzőjének ítéltük oda. Az eredményt hosszas, dübörgő tapssal és éljenzéssel fogadta a közönség. A bizottság örömmel látta, hogy helyesen ítélt. Erkel meghatottan köszönte meg a bizottság döntését és a közönség tetszésnyilvánítását. A Honderű ezt írta az estről július 6-i számában : »Múlt kedden estve adatának elő nyilvánosan a Hymnusra írt s a bíráló választmány által pályadíjra érdemesített s a többi, dicséretre méltóknak ítélt népmelódiák. A közönség, mely — közbevetőleg legyen mondva — számosb megjelenés által nagyobb tanúságát adhatta volna ez ügy általi érdekeltetésének, mondjuk, a közönség fényesen igazlá ezúttal a választmány ítéletének helyességét, tehát a bírálat körüli eljárását. A dicsérettel említettek közül méltán legnagyobb hatást eszközlé s legnagyobb tetszést vívta ki az egyes számú. A jeligés levélkék a színpadon a rendezőség és a színházi titoknok jelenlétében a bíráló választmány jegyzőkönyvének felolvasása után felbontatván, a nyertes pályamű szerzőjének derék maestronk és karmesterünk, Erkel Ferenc kiáltaték ki. Szívesen osztozunk a közönség éljen-kiáltásaiban, mellyekkel a nyertes szerzőt kihívá. Most csak az van hátra, hogy Krkelünk gyönyörű Hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni. Annak jelessége kezeskedik,